Kérdéseink
Az iszony árkádsorában, az árnyak
oszlopai között bolyongunk. Egyre
hangosabb lépteink tompa visszhangja
verődik fel a döbbenetes csöndben.
oszlopai között bolyongunk. Egyre
hangosabb lépteink tompa visszhangja
verődik fel a döbbenetes csöndben.
Távolban villám fénye világítja
be az eget. A széttördelt világból
lassan kirajzolódik az Egész,
a rejtőzködő titkok középpontja.
be az eget. A széttördelt világból
lassan kirajzolódik az Egész,
a rejtőzködő titkok középpontja.
A börtönök leomlanak. Jövendőnk
zártnak hitt kapuin át előjönnek
kérdéseink. Nem várnak válaszokra.
zártnak hitt kapuin át előjönnek
kérdéseink. Nem várnak válaszokra.
Méltóságteljesen összefonódnak.
Száz év egy perc. Most ne igen akarjunk.
Inkább öleljük meg egymást, s zokogjunk!
Száz év egy perc. Most ne igen akarjunk.
Inkább öleljük meg egymást, s zokogjunk!
Az idő most
Kijózanodik a tér, és
minden szóból egy-egy csillag
ragyog fel a lélek tükrén
fenn a szép mellett a jónál.
minden szóból egy-egy csillag
ragyog fel a lélek tükrén
fenn a szép mellett a jónál.
Valami más is történik.
A Mindenségből egyetlen
közös gondolat lesz, s érte
már nem kell fáradni többé.
A Mindenségből egyetlen
közös gondolat lesz, s érte
már nem kell fáradni többé.
Aki volt, most újra éled.
Aki tévedett, belátja.
Akinek többje van, szétoszt.
Aki tévedett, belátja.
Akinek többje van, szétoszt.
Piros tűz terjed: a játék.
Az idő most s mindörökre
elviselhetőbbre fordul.
Az idő most s mindörökre
elviselhetőbbre fordul.
Elátkozott jövőnk
A csöndességek és világterek,
belénk-fagyott szó, halott emberek,
kialvó szem, süket, távoli táj.
Hamis varázslataink kínja fáj.
belénk-fagyott szó, halott emberek,
kialvó szem, süket, távoli táj.
Hamis varázslataink kínja fáj.
Ti arctalanok, ne lázadjatok!
Hűlő porotokban hamvadjatok!
Minden, ami szép volt, koromba fúlt;
közös gödröt ásott nekünk a múlt.
Hűlő porotokban hamvadjatok!
Minden, ami szép volt, koromba fúlt;
közös gödröt ásott nekünk a múlt.
Saját múltunk: a felelőtlen két-
ezer esztendő. Jövőnk volt a tét.
Elátkozott jövőnk. Mi megmaradt,
ezer esztendő. Jövőnk volt a tét.
Elátkozott jövőnk. Mi megmaradt,
torkunkra forrt; az agyunk megdagadt.
Halálunk abból adódik: az Ész
nem más, mint elhalványodó penész.
Halálunk abból adódik: az Ész
nem más, mint elhalványodó penész.
Valami dereng már
Istennek oszlop-nagy lába között
a napsugáron majom ül keresztben.
Többé már nem állat, de még nem ember.
Párját hívta, vadul üvöltözött.
a napsugáron majom ül keresztben.
Többé már nem állat, de még nem ember.
Párját hívta, vadul üvöltözött.
Értelem még nem szállt le homlokára.
Nincsenek világosság jelei
szemeiben sem, de már felszedi
a maradék gyümölcsöt és elássa.
Nincsenek világosság jelei
szemeiben sem, de már felszedi
a maradék gyümölcsöt és elássa.
Ott a fényben teste szőre világít.
Hátra fordulva nyúlt árnyékát nézi
s a talált köveket, az egybe hordott
Hátra fordulva nyúlt árnyékát nézi
s a talált köveket, az egybe hordott
földkupacot, amit a hőség szárít.
Rajta madárfej, halgerinc, egy combcsont:
a vidék különös csecsebecséi.
Rajta madárfej, halgerinc, egy combcsont:
a vidék különös csecsebecséi.
Nem kétséges
Az ifjúság sötét tenyészbikája
nem csak az erőt, a könyörtelenség
kibírhatatlan percét is szeretné
magáévá tenni. A szajha önkényt.
nem csak az erőt, a könyörtelenség
kibírhatatlan percét is szeretné
magáévá tenni. A szajha önkényt.
Dugig zabálna minden földi jóból,
nem bánná, ha a világ kigyulladna.
Basáskodás, rémuralom, jogtiprás
szentháromsága lett az eszményképe.
nem bánná, ha a világ kigyulladna.
Basáskodás, rémuralom, jogtiprás
szentháromsága lett az eszményképe.
Most szimatol. Fujtató orrlyukából
lángot lövell, halálra keres minket.
Engem is, a kis, aszott hangyatestűt.
lángot lövell, halálra keres minket.
Engem is, a kis, aszott hangyatestűt.
Belátom, sorsom megpecsételődött!
Osztok, szorzok: tudom a végeredményt;
az előjelekből minden világos.
Osztok, szorzok: tudom a végeredményt;
az előjelekből minden világos.
Érzékenység
Engem, ha szád illetlenül gyaláz,
szomorúság fog el, s visszahúzódom
vackomba. Ott ücsörgök némán, ódon,
faragott székemen. Ott megtalálsz.
szomorúság fog el, s visszahúzódom
vackomba. Ott ücsörgök némán, ódon,
faragott székemen. Ott megtalálsz.
Persze makacs vagy. Tudom, nem egykönnyen
követsz meg, a dolog hiába fáj
neked is. Szótlanul hallgatsz. Talán,
ha felfedeznéd kibuggyanó könnyem,
követsz meg, a dolog hiába fáj
neked is. Szótlanul hallgatsz. Talán,
ha felfedeznéd kibuggyanó könnyem,
akkor meghatódnál, ölembe ülnél,
átkarolnál a nyakamnál, s először
csak annyit mondanál: „Miért veszekszünk?”
átkarolnál a nyakamnál, s először
csak annyit mondanál: „Miért veszekszünk?”
S ez elég volna. Csodatevő tündér
szólna belőled; a nem-várt örömtől,
mind a ketten megbánnánk, amit tettünk.
szólna belőled; a nem-várt örömtől,
mind a ketten megbánnánk, amit tettünk.
Pusztulásunk
Függetlenül a gyors haláltól,
a lét tikkasztó lángja perzsel.
Viaskodunk a szerelemmel;
forró szél fúj minden irányból.
a lét tikkasztó lángja perzsel.
Viaskodunk a szerelemmel;
forró szél fúj minden irányból.
Tükrök villognak. – Sebzett szánkból
vér szivárog, és halk igennel
válaszolunk, pedig már nem kell
félnünk, hogy önarcképünk ránk szól.
vér szivárog, és halk igennel
válaszolunk, pedig már nem kell
félnünk, hogy önarcképünk ránk szól.
Minden összetört. Kupacokban
állnak a szenvedés utáni
szertedobált halotti maszkok.
állnak a szenvedés utáni
szertedobált halotti maszkok.
Számolgatjuk. Túlzottan sok van
belőlük. Semmiség belátni:
mért születnek a szörnyű hangok?
belőlük. Semmiség belátni:
mért születnek a szörnyű hangok?
Kint a kertben
Fáradt tüdőnkre ráguggol a rozsda.
Belénk szakad a szó. Hűs van. Az ég kék
visszfényét a lombon bearanyozza
a múló nyár. Egyszer csak mintha félnénk
Belénk szakad a szó. Hűs van. Az ég kék
visszfényét a lombon bearanyozza
a múló nyár. Egyszer csak mintha félnénk
valamitől, (magunk se tudjuk, honnan
bukkant elő), megejt a fojtó érzés.
Néhány száraz fű nő ki alattomban
a tiszta kertben a többi közé, és
bukkant elő), megejt a fojtó érzés.
Néhány száraz fű nő ki alattomban
a tiszta kertben a többi közé, és
nem értjük: mért fogy a madár az égről?
Mért lángol annyira a csipke bokra,
és hajnalaink miért fehérednek?
Mért lángol annyira a csipke bokra,
és hajnalaink miért fehérednek?
Sápadt lesz minden s nincs új hír a szépről.
Nem igen gondolunk a csillagokra;
buzgó kezeink szőlőfürtöt szednek.
Nem igen gondolunk a csillagokra;
buzgó kezeink szőlőfürtöt szednek.
Az új világ érkezése
Ha egyszer a titkot kikutathatnád,
rögtön újabb titok lépne helyébe,
hogy megmaradjon felsőbbrendűsége,
és meg ne fejtsed, akárhogy akarnád.
rögtön újabb titok lépne helyébe,
hogy megmaradjon felsőbbrendűsége,
és meg ne fejtsed, akárhogy akarnád.
Inkább forgasd ki a világ négy sarkát,
hogy a dolgok köd-sűrű szövevénye
kitisztulhasson, és az örök béke
jöhessen el, ahol angyalok tartják
hogy a dolgok köd-sűrű szövevénye
kitisztulhasson, és az örök béke
jöhessen el, ahol angyalok tartják
kezükben a törvényt, ahol magától
minden megváltozik, hiszen az ember
egymás testvére, ahol az igazság
minden megváltozik, hiszen az ember
egymás testvére, ahol az igazság
közös kincs és a közös múlt nem vádol;
a fénybe ért lét fénylik és ezerszer
tündöklőbb, mint fenn a kéklő magasság.
a fénybe ért lét fénylik és ezerszer
tündöklőbb, mint fenn a kéklő magasság.
A Déli-sark felé
Hahó, hahó, hahó!
Fussatok, szánjaim!
Ez most nekem való;
kinőnek szárnyaim.
Fussatok, szánjaim!
Ez most nekem való;
kinőnek szárnyaim.
Magához vonz az ég;
a hűséges kutyák
mennek tovább. Elég
fentről nógatni. Tág
a hűséges kutyák
mennek tovább. Elég
fentről nógatni. Tág
tér karja vár, öröm
csattan ki arcomon.
Vágyaim üldözöm,
csattan ki arcomon.
Vágyaim üldözöm,
űrben kalandozom.
Túl a csillagokon
egy nyájas hang köszön.
Túl a csillagokon
egy nyájas hang köszön.
Mit tegyen?
Mint a villám, fény fut át a világon.
Megrázkódik. Ősrégi babonákon
fölserdült lelke a porba lesújtva.
Fejét lehajtva vár; nem igen tudja:
Megrázkódik. Ősrégi babonákon
fölserdült lelke a porba lesújtva.
Fejét lehajtva vár; nem igen tudja:
hová legyen? Mit tegyen? Merre menjen?
Ösztöne súgja: vétket követett el.
A kert sötét lesz; kezében az alma
összetöpped. Belső zaj riadalma
Ösztöne súgja: vétket követett el.
A kert sötét lesz; kezében az alma
összetöpped. Belső zaj riadalma
tölti el. Tétován az asszonyt kérdi:
mi lesz velük? Mindkettőjüket félti.
Miért tették? Éva boldog, sugárzik,
mi lesz velük? Mindkettőjüket félti.
Miért tették? Éva boldog, sugárzik,
hónál fehérebb két melle világít.
Mosolyog. Most még pirosabb az ajka.
Mosolyog. Most még pirosabb az ajka.
„Mitől félsz?” – suttog. Optimista-fajta!
Barátaimmal
Végünket járjuk, vén műkedvelők.
Lassú szívünk tegnaptól a halálé.
Ülünk. Szánkon megszáradt csokoládé.
Lepke-nőcskéink mind hűtlenkedők.
Lassú szívünk tegnaptól a halálé.
Ülünk. Szánkon megszáradt csokoládé.
Lepke-nőcskéink mind hűtlenkedők.
Kikoptak életünkből. Csak újságból
ismerjük őket. Alacsony a láz.
Megdermedünk. A folytonos magánytól
emésztődünk. Köszvényünk megaláz.
ismerjük őket. Alacsony a láz.
Megdermedünk. A folytonos magánytól
emésztődünk. Köszvényünk megaláz.
Bár öt érzékkel áldott meg a sors,
mára csak bőrünk érzi: mily hideg
éjszaka lesz. Az ősz erőszakos
mára csak bőrünk érzi: mily hideg
éjszaka lesz. Az ősz erőszakos
szelei jönnek. Sárga lomb zizeg.
Széplelkek leszünk. Eltűnünk mindhárman;
észre se veszik a felfordulásban.
Széplelkek leszünk. Eltűnünk mindhárman;
észre se veszik a felfordulásban.
Nem várt látogatónk
Kedvenc fotelembe püspökünk ült be.
Süvege, botja előtte a földön.
Borral kínálom. Épp poharát töltöm,
amikor Ő is belép és a füstje.
Süvege, botja előtte a földön.
Borral kínálom. Épp poharát töltöm,
amikor Ő is belép és a füstje.
„Szomjas vagyok!” – szól, s anélkül, hogy várna,
kiragadja az üveget kezemből,
és tölt magának. Rákszín arccal hörpöl.
Úgy látszik, ezért jött Pannóniába.
kiragadja az üveget kezemből,
és tölt magának. Rákszín arccal hörpöl.
Úgy látszik, ezért jött Pannóniába.
Pompás a kedve. Vigyorog. Dicséri
borom, ízleli, szürcsöli, harapja.
Nyelvével csettint, szája szélét nyalja,
borom, ízleli, szürcsöli, harapja.
Nyelvével csettint, szája szélét nyalja,
aztán elképedt püspökünkhöz fordul,
s egy röpke kérdést tesz fel neki tótul:
„Mit gondol, mikor jön el a Mennybéli?”
s egy röpke kérdést tesz fel neki tótul:
„Mit gondol, mikor jön el a Mennybéli?”
Bukás és végzet
Szökni akartunk; végül itt rekedtünk.
A borzalom már bekerített minket.
A halálmadár lecsap, ránk telepszik;
roppant csőrét fehér nyakunkba fúrja.
A borzalom már bekerített minket.
A halálmadár lecsap, ránk telepszik;
roppant csőrét fehér nyakunkba fúrja.
Kivégzésünk nem tart sokáig. Halvány,
vértelen testünket bebalzsamozza.
Nagy gyertyákat gyújt. Egyetlen lélek sincs
körülöttünk. Csak a fekete égbolt
vértelen testünket bebalzsamozza.
Nagy gyertyákat gyújt. Egyetlen lélek sincs
körülöttünk. Csak a fekete égbolt
s a csillagok látják ravatalunkat.
A bukás okozta fájdalmunk múló;
a sír ölében oszlik, semmivé lesz.
A bukás okozta fájdalmunk múló;
a sír ölében oszlik, semmivé lesz.
Ami gyötrő: most, ahol vagyunk, nincs fény.
A szörnyűséges árnyak országában
alvilági szabályok uralkodnak.
A szörnyűséges árnyak országában
alvilági szabályok uralkodnak.
Fordulópont után
Arcán tiszta megértés volt, sőt részvét!
Bátorított. Alig vártuk, hogy szóljon:
titokzatos hangja visszhangzott bennünk;
és sütkéreztünk kedves mosolyában.
Bátorított. Alig vártuk, hogy szóljon:
titokzatos hangja visszhangzott bennünk;
és sütkéreztünk kedves mosolyában.
Ez a múlt. Ma minden a fordítottja!
Szánk szépelgései hidegen hagyják.
Suttyomban bámuljuk (azt nem tilthatja!),
persze óvatosan. Főleg olyankor,
Szánk szépelgései hidegen hagyják.
Suttyomban bámuljuk (azt nem tilthatja!),
persze óvatosan. Főleg olyankor,
ha kellő távolságban vagyunk tőle.
Utálja, ha szemeink abajgatják,
semmi szüksége sincs rá, hogy bókoljunk.
Utálja, ha szemeink abajgatják,
semmi szüksége sincs rá, hogy bókoljunk.
De mi várunk. Konok, kutya hűséggel.
Amíg a Hűség is ellenünk támad.
Férfiak vagyunk? Nem, az Ő cselédje.
Amíg a Hűség is ellenünk támad.
Férfiak vagyunk? Nem, az Ő cselédje.
Sose késő hősiesség
Életkorommal ne törődjetek.
Az egyiptomi mértéket vett rólam;
lassan elkezdi piramisomat.
Boldog. Gyönyörködteti emberarcom.
Az egyiptomi mértéket vett rólam;
lassan elkezdi piramisomat.
Boldog. Gyönyörködteti emberarcom.
A szerecsennő is előkerül.
Fontos szerepe van, de más a dolga:
fülében roppant aranykarikák;
tiszteletemre ütemesen rázza.
Fontos szerepe van, de más a dolga:
fülében roppant aranykarikák;
tiszteletemre ütemesen rázza.
Szépségszomjam teljesen kielégül;
nem látok rémet, szörnyet, tébolyultat.
Nem fogyok el öröm utáni vágytól.
nem látok rémet, szörnyet, tébolyultat.
Nem fogyok el öröm utáni vágytól.
Felsuhanok az éjsötét magasba;
Isten háta mögötti csillagokról
csenem le a fényt, hogy valamit lássunk.
Isten háta mögötti csillagokról
csenem le a fényt, hogy valamit lássunk.
Még néhány év
Az életösztön százszorta erősebb
minden másnál. Ha a veszély növekszik,
természetesen eltökélt leszek.
minden másnál. Ha a veszély növekszik,
természetesen eltökélt leszek.
Ma még sajnálom a beteg világot;
bánkódom, anélkül, hogy segíthetnék.
Néhány év s mozdulatlanná mered.
bánkódom, anélkül, hogy segíthetnék.
Néhány év s mozdulatlanná mered.
Rút arcú nők jövendölnek. Szegényes
köntösében az alkalmi varázsló
is előcsoszog; motyogva kifejti
nézetét a közelgő időszakról.
köntösében az alkalmi varázsló
is előcsoszog; motyogva kifejti
nézetét a közelgő időszakról.
Én dúdolok az árnyékos sarokban.
Fekete kámzsám eltakarja arcom.
Nem akarom láttatni szenvedésem,
se a karikákat szemem körül.
Fekete kámzsám eltakarja arcom.
Nem akarom láttatni szenvedésem,
se a karikákat szemem körül.
Átváltozásom
Fantáziám frissen festett festményén
páva vagyok kis lucernamezőben.
Farktollamon a túlvilág kék fénye.
A nap kialudt, de minden kitágult;
páva vagyok kis lucernamezőben.
Farktollamon a túlvilág kék fénye.
A nap kialudt, de minden kitágult;
a tér hatalmas és egyre növekszik.
Felködlik az álomszép végtelenség;
újra tiszta és szabad merek lenni!
Megváltozom. Aki ismert, meghökken.
Felködlik az álomszép végtelenség;
újra tiszta és szabad merek lenni!
Megváltozom. Aki ismert, meghökken.
Lassan az álarc is leválik rólam.
Újra ember leszek; érzékfölötti
varázslatok nem uralkodnak rajtam.
Újra ember leszek; érzékfölötti
varázslatok nem uralkodnak rajtam.
Évszázados jelekből szőtt valóság
forr jövővé bennem; mától mindenki
szavaim harangjátékára hallgat.
forr jövővé bennem; mától mindenki
szavaim harangjátékára hallgat.
Itt a tavasz!
Ezer fanfár hangjára
kezdődik a tavasz.
Győzelmünk nemsokára
véglegesen igaz!
kezdődik a tavasz.
Győzelmünk nemsokára
véglegesen igaz!
Az öröm piacára
tódul a nép. Csak az
van itt, akit a lárma
nem zavar. Sok pimasz
tódul a nép. Csak az
van itt, akit a lárma
nem zavar. Sok pimasz
pisszegő közül senki
se jön. Ők otthon írják
fagyos ódáikat.
se jön. Ők otthon írják
fagyos ódáikat.
Szabad boldognak lenni!
A levegő is tisztább,
és jó a hangulat.
A levegő is tisztább,
és jó a hangulat.
Életuntak
Könnyű belátni, kiábrándultságunk
eszi legjobban lelkünket; azóta
egyre fáradtabban egyedül ropjuk
magányos táncunk. Nem választunk senkit.
eszi legjobban lelkünket; azóta
egyre fáradtabban egyedül ropjuk
magányos táncunk. Nem választunk senkit.
A nők kacsintanak, mi blazírt arccal
keringünk, forgunk; nem nézünk semerre.
Becsukott szemmel, kissé szédelegve
dúdolgatunk. Dalocskánk ritmusára
keringünk, forgunk; nem nézünk semerre.
Becsukott szemmel, kissé szédelegve
dúdolgatunk. Dalocskánk ritmusára
emelgetjük magasba lábainkat.
Fentről, a karzatról pufók közönség
tapsol, pisszeg, de nem látjuk, nem nézünk
Fentről, a karzatról pufók közönség
tapsol, pisszeg, de nem látjuk, nem nézünk
se előre, se oldalra, se hátra.
Néha megbotlunk, egymáshoz lökődünk,
ám nem is vesszük észre. Tovalejtünk.
Néha megbotlunk, egymáshoz lökődünk,
ám nem is vesszük észre. Tovalejtünk.
A Táltos érkezése
Fehér Mammutcsont világít az éjben.
Maradj velünk! Nézzünk a Teliholdra!
Dínomdánom volt, most a húst böfögjük
fel boldogan; egyebet nem kell tennünk.
Maradj velünk! Nézzünk a Teliholdra!
Dínomdánom volt, most a húst böfögjük
fel boldogan; egyebet nem kell tennünk.
Megjöttél. Ez a fő! Te, Erős Táltos.
Asszonyaink bámulják koronádat.
Mi, faragatlanok, felhőkben úszunk
az örömtől, hogy megtiszteltél minket.
Asszonyaink bámulják koronádat.
Mi, faragatlanok, felhőkben úszunk
az örömtől, hogy megtiszteltél minket.
Bámulattal hallottunk hőstettedről:
pokol mélyére küldted a Boszorkányt!
Fenyegetően üvöltött, de lándzsád
pokol mélyére küldted a Boszorkányt!
Fenyegetően üvöltött, de lándzsád
odaszegezte a totemoszlophoz.
Azóta elmúlt fejünk felől átka;
egész törzsünk készül a Haláltáncra.
Azóta elmúlt fejünk felől átka;
egész törzsünk készül a Haláltáncra.
Ahová az árnyak
Odaszállunk, ahová csak az árnyak
kerülhetnek, amikor minden emlék
feloldódik bennük, s halvány, tengerkék
üledék marad vissza: kihűlt lázak
kerülhetnek, amikor minden emlék
feloldódik bennük, s halvány, tengerkék
üledék marad vissza: kihűlt lázak
végterméke, elfeledett időkből
származó édes érzések szilánkja,
apró kristályok, porig égett szálfa
a szent tölgyeiről híres erdőből.
származó édes érzések szilánkja,
apró kristályok, porig égett szálfa
a szent tölgyeiről híres erdőből.
Odaszállunk s ott maradunk örökre.
Nincs visszaút. Utolsó repülésünk
befejeződik. Véget ér a mozgás.
Nincs visszaút. Utolsó repülésünk
befejeződik. Véget ér a mozgás.
Szárnyunk letesszük. Leülünk a földre.
Egymással szembe. A mi küldetésünk
csak ennyi. A két szó: kötés és oldás.
Egymással szembe. A mi küldetésünk
csak ennyi. A két szó: kötés és oldás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése