KÁOSZUNK KÖZEPÉN
Ébredezés
Szeretkezéstől elbágyadtan, lustán
fekszünk az ágyban, tollak melegében.
Kinézek az ablakon, verőfényben,
a párkányon picinyke cinke ugrál.
fekszünk az ágyban, tollak melegében.
Kinézek az ablakon, verőfényben,
a párkányon picinyke cinke ugrál.
Étel után keres, s lám, felvidámít
kecses mozgásával; jó lesz a kedvem.
Tavaszodik. A nap már fenn van. Ebben
a pillanatban szemembe világít.
kecses mozgásával; jó lesz a kedvem.
Tavaszodik. A nap már fenn van. Ebben
a pillanatban szemembe világít.
Hunyorgás ellen szép arcodra nézek:
békésen, csöndben ott vagy még az álmok
rejtélyes birodalmában. Felállok,
békésen, csöndben ott vagy még az álmok
rejtélyes birodalmában. Felállok,
kinyújtózom, s egy hosszú ásítással
indítom a napot. Zuhanyozással,
s egyéb mással útjára kel az élet.
indítom a napot. Zuhanyozással,
s egyéb mással útjára kel az élet.
Kis jövevény körül
Születésekor minden ember jóra,
szépre irányultan jön a világra:
mintha félig még a mennyekben járna,
ősi ártatlanságunk sugározza.
szépre irányultan jön a világra:
mintha félig még a mennyekben járna,
ősi ártatlanságunk sugározza.
Nyitottságról árulkodó mosollyal
közelít felénk. Körülötte állunk,
s amíg elbűvölő lényét csodáljuk,
talán mind hasonló gondolatokkal
közelít felénk. Körülötte állunk,
s amíg elbűvölő lényét csodáljuk,
talán mind hasonló gondolatokkal
foglalkozunk lelkünk mélyén: vajon, ha
ez a csöppség felnő, mi lesz belőle?
Kiteljesedik-e örök időkre
ez a csöppség felnő, mi lesz belőle?
Kiteljesedik-e örök időkre
örökölt tisztasága, s szeme fénye
azt tükrözi még, ha emberi léte
véget ér, s ajka majd az áment mondja?
azt tükrözi még, ha emberi léte
véget ér, s ajka majd az áment mondja?
Évmilliókon át
A fénylő értelem s az elvakult sötétség
gigászi méretű, örök párbaja dúl.
Az ember, nézőjük. Figyel s nem szabadul
látványuktól. Amíg a földön él, reménység
gigászi méretű, örök párbaja dúl.
Az ember, nézőjük. Figyel s nem szabadul
látványuktól. Amíg a földön él, reménység
s kilátástalanság között, félőn csodálja
hullámzó küzdelmük várt kimenetelét.
Választhat, de soha nem veszi a nyakába
az ítélőbíró áldatlan szerepét.
hullámzó küzdelmük várt kimenetelét.
Választhat, de soha nem veszi a nyakába
az ítélőbíró áldatlan szerepét.
A harc nem szünetel. Kezdeti hevességgel
tart hosszan, makacsul évmilliókon át:
a tündöklő nappal, a koromszínű éjjel
tart hosszan, makacsul évmilliókon át:
a tündöklő nappal, a koromszínű éjjel
váltogatják egymást, és bizonyosság, kétely
görgetik misztikus, földi létünk tovább
kibetűzhetetlen, ősi titkok medrében.
görgetik misztikus, földi létünk tovább
kibetűzhetetlen, ősi titkok medrében.
Úgy elszalad!
Úgy elszalad, úgy elsuhan
ez a különös élet!
Varázsszavad kísérget
s a billentyűkön pár futam.
ez a különös élet!
Varázsszavad kísérget
s a billentyűkön pár futam.
Ujjaid mutatják utam
a fény felé. Művészet
megtalálni a szépet,
ahol Te uralkodsz, Uram.
a fény felé. Művészet
megtalálni a szépet,
ahol Te uralkodsz, Uram.
Ahol a sivár szükség
helyett a gyönyörűség
visz el gyermekkorunkba.
helyett a gyönyörűség
visz el gyermekkorunkba.
Velünk marad és játszik:
csillagok darabkáit
tűzi fel homlokunkra.
csillagok darabkáit
tűzi fel homlokunkra.
Kinn, a kies réten
Szerelmes, nagy srácok boldogan kergetőznek
a mindig szép fűben. Ö egy nagy kőre ül.
Nézi röpke, útnak eredt lombját az ősznek:
ezernyi holt levél céltalanul repül.
a mindig szép fűben. Ö egy nagy kőre ül.
Nézi röpke, útnak eredt lombját az ősznek:
ezernyi holt levél céltalanul repül.
Balzsamos esti szél fúj; szőke lányok jönnek
vidám csapatban, ám egy szépség egyedül.
Mind fittyet hánynak a hűvösödő időnek.
A magányos kamasz felzokog keserűn.
vidám csapatban, ám egy szépség egyedül.
Mind fittyet hánynak a hűvösödő időnek.
A magányos kamasz felzokog keserűn.
Többé nem titkolja kínzó szomorúságát:
szívéből fakadó könnyei záporoznak.
Egész teste remeg nagy felindultságától,
szívéből fakadó könnyei záporoznak.
Egész teste remeg nagy felindultságától,
mert felbukkan a volt, a ködbe veszett távol.
Nem érzékeli a bíbor fény ragyogását;
lelkében éjsötét árnyképek sorakoznak.
Nem érzékeli a bíbor fény ragyogását;
lelkében éjsötét árnyképek sorakoznak.
A mennyei küszöbén
Kedvünk felhőkig ér, ha gyönyörbe torkollik.
Égi ínyencfalat; kóstolhatjuk ízét.
Forróságunk minden hétköznapit elmozdít
a magasztos felé; szárnyalni kezd a lét.
Égi ínyencfalat; kóstolhatjuk ízét.
Forróságunk minden hétköznapit elmozdít
a magasztos felé; szárnyalni kezd a lét.
Együttlétük során, kéjes önkívületbe
kerül két érző lény, s földöntúli csodát
élnek át, igaz csak tovaszálló percekre:
összeforrottságuk szent misztériumát.
kerül két érző lény, s földöntúli csodát
élnek át, igaz csak tovaszálló percekre:
összeforrottságuk szent misztériumát.
Édenük földre száll. A tág kapu kitárul.
A Kezdet kezdete volt tisztaságba fordul,
a lelket betöltő öröm kelyhe túlcsordul;
A Kezdet kezdete volt tisztaságba fordul,
a lelket betöltő öröm kelyhe túlcsordul;
bő kortyokban isszák mámoruk italát,
hiszen mind a kettő öröktől arra várt:
egymásé lehessen szerelme zálogául.
hiszen mind a kettő öröktől arra várt:
egymásé lehessen szerelme zálogául.
Bizakodjunk!
Ha majd a csodák nagytermén már
nem lesz többé zár, sem lakat,
s kitárják az ablakokat,
ott vagyunk közel a végcélnál.
nem lesz többé zár, sem lakat,
s kitárják az ablakokat,
ott vagyunk közel a végcélnál.
Ha majd, aki bölcs megbékél, mert
közös Atyánkat nem tagadja;
felebarátját elfogadja,
több nyelvet is beszél és hébert
közös Atyánkat nem tagadja;
felebarátját elfogadja,
több nyelvet is beszél és hébert
magol, hogy tanulmányozhassa
a Könyvet, s az Úr tíz parancsa
további életét áthassa.
a Könyvet, s az Úr tíz parancsa
további életét áthassa.
Emelkedett szívvel, nyíltsággal,
éljen másokkal egy hazában:
magunkénak szánt Európánkban.
éljen másokkal egy hazában:
magunkénak szánt Európánkban.
Csak ő segíthet
Képtelenségek útvesztőiben
járok. Innen nem lehet kitalálni.
Ő kell. A csodatündér. Rossz szívem
már nagyon neki kezdett kalimpálni.
járok. Innen nem lehet kitalálni.
Ő kell. A csodatündér. Rossz szívem
már nagyon neki kezdett kalimpálni.
Átok van rajtam; görcsös rettegés és
halálfélelem fojtogatja torkom.
Ebben a bajban most a kínzó kérdés:
hogyan szabadulhatnék ki e zordon,
halálfélelem fojtogatja torkom.
Ebben a bajban most a kínzó kérdés:
hogyan szabadulhatnék ki e zordon,
hosszú folyosókból álló börtönből,
ahol a semmibe tartó út végén
több méter magas fal megállj-t parancsol.
ahol a semmibe tartó út végén
több méter magas fal megállj-t parancsol.
Napok óta kószálok. „Így magamtól,
segítség nélkül, csak imádság révén
lehetetlenség kijutni!” – tűnődöm.
segítség nélkül, csak imádság révén
lehetetlenség kijutni!” – tűnődöm.
Kijózanító szembesülés
Miután belenézett a tükörbe,
gyors vénülésétől megrökönyödve
pár pillanatra fájlalta a dolgot.
Érződött rajta: mákszemnyit sem boldog
gyors vénülésétől megrökönyödve
pár pillanatra fájlalta a dolgot.
Érződött rajta: mákszemnyit sem boldog
a kijózanító felfedezéstől.
Ám mit volt tenni! Öreg külsejétől,
a nagy változástól meglehetősen
feldúltan ott állt kopaszon és őszen,
Ám mit volt tenni! Öreg külsejétől,
a nagy változástól meglehetősen
feldúltan ott állt kopaszon és őszen,
s arcvonásai (csúnyán eltorzultak)
véletlenül sem idézték a múltat,
sokkal inkább a komor valóságot;
véletlenül sem idézték a múltat,
sokkal inkább a komor valóságot;
önkéntelenül az ajkába rágott,
de mert attól kevésbé ráncos nem lett,
hülye pofát vágott s röhögni kezdett.
de mert attól kevésbé ráncos nem lett,
hülye pofát vágott s röhögni kezdett.
Sárguló levelek nyomában
Sok-sok levél a fákról
összevissza repül;
a széltől menekül,
vonzza, hívja a távol.
összevissza repül;
a széltől menekül,
vonzza, hívja a távol.
Veled kószálva lomb,
én is szívesen mennék,
körbe-körbe repkednék;
csodálkozna a domb.
én is szívesen mennék,
körbe-körbe repkednék;
csodálkozna a domb.
Kalandra szomjas lény,
világ vándora lennék;
égi nyomodban szállnék.
világ vándora lennék;
égi nyomodban szállnék.
Csalogatna a fény,
a lágy, őszi melegség,
búcsúztatna az árnyék.
a lágy, őszi melegség,
búcsúztatna az árnyék.
Valahol egy nagy teremben
Le nem ütött billentyűk szólalnak meg
a csöndben, mire egyesek lerogynak.
Nem bírják tovább. Mások álmélkodnak
társaik jól látható gyengeségén.
a csöndben, mire egyesek lerogynak.
Nem bírják tovább. Mások álmélkodnak
társaik jól látható gyengeségén.
Trombita csendül. Felgyorsul. A végén
a nézők felállnak, s körbeforognak.
Akkor egy fülsiketítő üstdobnak
dörgése hangzik. A táncolók partnert
a nézők felállnak, s körbeforognak.
Akkor egy fülsiketítő üstdobnak
dörgése hangzik. A táncolók partnert
cserélnek s egyre vadabbul pörögnek,
most már csak úgy, zeneszerszámok nélkül.
Egyszerre hullámzó tömegek jönnek
most már csak úgy, zeneszerszámok nélkül.
Egyszerre hullámzó tömegek jönnek
befelé, de senki sem tudja, honnan;
az öttagú zenekar kiegészül
csellóval, bőgővel és két fagottal.
az öttagú zenekar kiegészül
csellóval, bőgővel és két fagottal.
Hiszen tudod
Betűt betűre halmozok, hogy érezd,
ki vagy nekem és soha el ne téveszd
karomba vezető utad irányát,
hiszen régen tudod: elbűvölt vár rád,
ki vagy nekem és soha el ne téveszd
karomba vezető utad irányát,
hiszen régen tudod: elbűvölt vár rád,
aki minden zavart érzést elfojtott
magában és istennőjeként hordott
szíve felett és soha meg nem bánta,
hogy mindenét, ami volt, neked szánta.
magában és istennőjeként hordott
szíve felett és soha meg nem bánta,
hogy mindenét, ami volt, neked szánta.
Most hogy az éjt a napfény elzavarta,
szokatlan hangok jönnek riogatva
csöppnyi nyugalmunk, hőn áhított békénk.
szokatlan hangok jönnek riogatva
csöppnyi nyugalmunk, hőn áhított békénk.
Valami tiszta, ugyanakkor félénk,
lágy vágyálom gyűrűződik fel bennünk,
mivel hirtelen egymásra ismertünk.
lágy vágyálom gyűrűződik fel bennünk,
mivel hirtelen egymásra ismertünk.
Halálunk oka
Szívünk mélyéből feltörő jajongás,
tehetetlen és eszelős sikoly
hagyja el ajkunk, árad szét a térben,
mint egy megjósolhatatlan csapás.
tehetetlen és eszelős sikoly
hagyja el ajkunk, árad szét a térben,
mint egy megjósolhatatlan csapás.
Úgy hat, mint aki áramtól ütötten,
nehéz nyelvvel, szokatlanul dadog,
majd lebénul, s mert minden kavarog
körülötte, némán tőrébe dől.
nehéz nyelvvel, szokatlanul dadog,
majd lebénul, s mert minden kavarog
körülötte, némán tőrébe dől.
Pusztító, vad orkán süvölt elő,
s a nincs, most már, mint állandósuló nincs,
veszi át lelkünk felett az uralmat.
s a nincs, most már, mint állandósuló nincs,
veszi át lelkünk felett az uralmat.
Valóságunk kis cafatokká foszlik,
könnyünk pedig vérünkkel elvegyülve,
megfojt, torkunkban visszafelé fordul.
könnyünk pedig vérünkkel elvegyülve,
megfojt, torkunkban visszafelé fordul.
Lelkesültséggel
Büszke, szárnyas paripádon
rúgtass fel a csillagokig.
Telehold van. Közel, távol
összegyűlt nép csodálkozik.
rúgtass fel a csillagokig.
Telehold van. Közel, távol
összegyűlt nép csodálkozik.
Nézi, ahogy felfelé szállsz
a látható magasáig,
s ott fenn, a Tejúton sétálsz,
egész hajnalhasadtáig.
a látható magasáig,
s ott fenn, a Tejúton sétálsz,
egész hajnalhasadtáig.
Lovad hagyod, hadd legeljen
csillagfüvet, fénylő szénát:
a sötét éj ajándékát.
csillagfüvet, fénylő szénát:
a sötét éj ajándékát.
Te csak mész, mész, elmélázva.
Égi utadat bejárva,
puha ággyal vár a reggel.
Égi utadat bejárva,
puha ággyal vár a reggel.
Testre talált lélek
Nem véletlen, hogy a világra jöttél.
Két egymásba olvadt sejt osztódása,
majd emberré formálódása révén
része lettél a földi valóságnak.
Két egymásba olvadt sejt osztódása,
majd emberré formálódása révén
része lettél a földi valóságnak.
Akkor és ott, amikor kósza lelked
testre talált: anyád, apád szerelme
s isteni igenlés következtében
a létet akaró élőlény első
testre talált: anyád, apád szerelme
s isteni igenlés következtében
a létet akaró élőlény első
pillanatában már meglévő törvény
kibomlásával új élet kezdődött.
kibomlásával új élet kezdődött.
A te életed. A történelemben
egyszeri, a jövőben soha többé
meg nem ismétlődő, csodás történés:
az útjára tett ember helytállása.
meg nem ismétlődő, csodás történés:
az útjára tett ember helytállása.
Világra jövetelem
Még nem sejtettem, kinek az öléből
jövök világra. Épp leszállt az alkony.
Fájó búcsút vettem anyám méhétől;
nagyot sikítva a legelső jajtól.
jövök világra. Épp leszállt az alkony.
Fájó búcsút vettem anyám méhétől;
nagyot sikítva a legelső jajtól.
Attól a rideg pillanattól kezdve,
kivetetten lágy teste melegéből,
a kinti kietlenségtől reszketve,
lemondtam visszatértem reményéről.
kivetetten lágy teste melegéből,
a kinti kietlenségtől reszketve,
lemondtam visszatértem reményéről.
Nem, mivel önszántamból úgy akartam,
szíve alatt jólesően lakhattam,
valami csalogató erő vonzott.
szíve alatt jólesően lakhattam,
valami csalogató erő vonzott.
Indultam. Abban a könnyelmű percben
eltökélten, mindenre nyílt lélekkel;
hadd lehessek önmagamban is boldog!
eltökélten, mindenre nyílt lélekkel;
hadd lehessek önmagamban is boldog!
Minden mennyire más
A csend magasztos békéje szelíden
körülburkolja jóravaló lelkünk;
így átélhetjük, milyen mások lettünk.
Nyitottak, tiszták, akik már több ízben
körülburkolja jóravaló lelkünk;
így átélhetjük, milyen mások lettünk.
Nyitottak, tiszták, akik már több ízben
irányt váltottunk, mivel megértettük:
mi a valóban szükséges és mit kell
elhagynunk, s jaj, mégis kínokkal együtt
összezártan éltünk balgán, vakhittel.
mi a valóban szükséges és mit kell
elhagynunk, s jaj, mégis kínokkal együtt
összezártan éltünk balgán, vakhittel.
Milyen más a valóság könnyű szívvel,
s milyen bölcs, ha belátjuk a világon
csak egyetlen törvény lényeges: minden
s milyen bölcs, ha belátjuk a világon
csak egyetlen törvény lényeges: minden
mindennel összefügg. Létünk szép álom:
a teremtő, égi Nagyság kicsinyben
látható mása; utat tör magától.
a teremtő, égi Nagyság kicsinyben
látható mása; utat tör magától.
Az Új Lét küszöbén
Ti tiszta szívűek, haragtól mentes
világban élők, düh nélküliek!
Bennetek a bűn okozta gyötrelmes
kín megszűnt, a nyugtalan és rideg
világban élők, düh nélküliek!
Bennetek a bűn okozta gyötrelmes
kín megszűnt, a nyugtalan és rideg
lét örömteli lett. Mint égi vendég,
közületek mindenki hisz, remél,
s szeret, és mint az üdvözültek gyengéd
vonzalmak boldog bűvkörében él.
közületek mindenki hisz, remél,
s szeret, és mint az üdvözültek gyengéd
vonzalmak boldog bűvkörében él.
A Földön szétáradó békétlenség
a zűrzavart keltő, megbomlott egység
nemzedékeknek hozta létre vesztét.
a zűrzavart keltő, megbomlott egység
nemzedékeknek hozta létre vesztét.
Valami más kell, mélyreható váltás,
megszentelt létforma, Istent utánzás,
a szelídek táborába átállás.
megszentelt létforma, Istent utánzás,
a szelídek táborába átállás.
A szálak összefutnak
Az öreg falról pergő vakolattal
mi is együtt vénülünk. Korhadásunk
és lelkünk dermedtsége ludas abban,
hogy további életben maradásunk
mi is együtt vénülünk. Korhadásunk
és lelkünk dermedtsége ludas abban,
hogy további életben maradásunk
esélytelenné válik. Már csak ritkán
gondolunk a múltba égett napokra.
Még ilyen szürkén és ennyire szimplán
soha nem éltünk: jövőnktől szorongva,
gondolunk a múltba égett napokra.
Még ilyen szürkén és ennyire szimplán
soha nem éltünk: jövőnktől szorongva,
jelenünk ködfelhőjébe burkolva,
mesterkélt dolgokat tartva eszményül,
megvalósítható kilátás nélkül
mesterkélt dolgokat tartva eszményül,
megvalósítható kilátás nélkül
örömtelen tájakon kóborolva,
elnyomott vágyainktól üldözötten,
viaskodva a gyorsuló idővel.
elnyomott vágyainktól üldözötten,
viaskodva a gyorsuló idővel.
Kövesd őket
Kövesd anyád; ő már szót sem szól. Hallgat.
Az irgalmasság csöndjébe burkoltan.
Hársfa alatt: mozdulatlanul, holtan,
s visszanyered elveszített nyugalmad.
Az irgalmasság csöndjébe burkoltan.
Hársfa alatt: mozdulatlanul, holtan,
s visszanyered elveszített nyugalmad.
Kövesd apád, ő is ott van közelben;
az ő lassan elporladó csontváza,
rózsabokorrá válik nemsokára.
Neve már alig látszik a kereszten.
az ő lassan elporladó csontváza,
rózsabokorrá válik nemsokára.
Neve már alig látszik a kereszten.
Ha arra jársz, a lombos temetőben,
s szótlanul sétálsz magadba merülten,
hallod, amint egy sötét madár rikkant,
s szótlanul sétálsz magadba merülten,
hallod, amint egy sötét madár rikkant,
majd felrepül. Abban a pillanatban,
valahol ott a tág, kéklő magasban,
örökkévalóságuk fénye bíztat.
valahol ott a tág, kéklő magasban,
örökkévalóságuk fénye bíztat.
Hosszú megfontolás után
Összekötő kapcsunk a mélyen fekvő
réteggel a Földből feltörő magma.
Ez az idők kezdetén felderengő,
életre kelt Fény. A Nincs birodalma
réteggel a Földből feltörő magma.
Ez az idők kezdetén felderengő,
életre kelt Fény. A Nincs birodalma
helyett kikristályosodó valóság:
a kiáradó Tűz világra jötte.
Jel, amikor a semmibe fagyottság
hosszú megfontolás után örökre
a kiáradó Tűz világra jötte.
Jel, amikor a semmibe fagyottság
hosszú megfontolás után örökre
feloldódik, alakot kap s értelmet.
Belesimul az anyagi világba;
megindul útján, hang váltja a csendet:
Belesimul az anyagi világba;
megindul útján, hang váltja a csendet:
a mozdulatlanság először léphet;
gyors események torlódnak egymásra,
véglegesen elkezdődik az élet.
gyors események torlódnak egymásra,
véglegesen elkezdődik az élet.
Felhőutazás
Ugyanazt más irányból közelítve,
sokkal rejtélyesebb szintekhez érhetsz.
A magasság kékségében keringve,
például pár percen belül elképedsz:
sokkal rejtélyesebb szintekhez érhetsz.
A magasság kékségében keringve,
például pár percen belül elképedsz:
a lenti táj mindegyre feketébb lesz.
Úgy tűnik, esőcseppektől telítve
gyorsan szürkülő habfelhőkön lépdelsz,
miközben a szivárvány pazar íve
Úgy tűnik, esőcseppektől telítve
gyorsan szürkülő habfelhőkön lépdelsz,
miközben a szivárvány pazar íve
áthidalva két ég felé törekvő
hegycsúcs közötti komoly távolságot,
a völgy ölében, a mélységben fekvő
hegycsúcs közötti komoly távolságot,
a völgy ölében, a mélységben fekvő
falu templomának rézgombos tornyán
mind a hét színét csillogtatja, s lám ott,
fenn, ahol vagy, te is fénnyé változtál.
mind a hét színét csillogtatja, s lám ott,
fenn, ahol vagy, te is fénnyé változtál.
Ha beköszönt az ősz
Lelkesítő szavaidtól feléled
bennem a kihunyóban levő élet:
a lefojtott tűz nekiáll lobogni,
a kerekek elkezdenek forogni;
bennem a kihunyóban levő élet:
a lefojtott tűz nekiáll lobogni,
a kerekek elkezdenek forogni;
fütyül a gőz, a szerelvény elindul,
az őszi lombot láthatod, amint hull,
az őszi lombot láthatod, amint hull,
szép, sárga leple befedi a Földet,
miközben szokásosan varjak jönnek
miközben szokásosan varjak jönnek
a messzeség különféle zugából,
hogy újra elnyelje őket a távol,
mintha az imént nem is lettek volna
hogy újra elnyelje őket a távol,
mintha az imént nem is lettek volna
itt. Lényük misztikus, fekete foltja
már nincs máshol, csak képzeletünk tükrén;
s eltűnődünk a röpke látvány szűntén.
már nincs máshol, csak képzeletünk tükrén;
s eltűnődünk a röpke látvány szűntén.
Új csodák küszöbén
Innen fentről, a dombtetőről nézve,
meghökkentően minden zöldre váltott.
Az erősödő Nap többször ígérte
a csodát, s íme, nem hiába lángolt,
meghökkentően minden zöldre váltott.
Az erősödő Nap többször ígérte
a csodát, s íme, nem hiába lángolt,
sugározta melegségét Földünkre,
az egész táj kivirult. Új ruhája
lengedezik a szélben; örömünkre
visszatért a tavasz: füvekbe, fákba
az egész táj kivirult. Új ruhája
lengedezik a szélben; örömünkre
visszatért a tavasz: füvekbe, fákba
költözött, szinte hallani, mint zsendül.
Szemünk gyönyörködik, szívünk felpezsdül,
ide feljőve tánclépésben jártunk.
Szemünk gyönyörködik, szívünk felpezsdül,
ide feljőve tánclépésben jártunk.
A tél után mérhetetlen boldogság
látni az erdők megújuló lombját,
a mezők üdeségét. Erre vártunk!
látni az erdők megújuló lombját,
a mezők üdeségét. Erre vártunk!
Hársfa alatt
Miközben kint andalítóan, halkan
suhog a hársfa lombja a feltámadt,
frissítő szélben, élvezem a nyárnak
kedveskedését, abban a tudatban:
suhog a hársfa lombja a feltámadt,
frissítő szélben, élvezem a nyárnak
kedveskedését, abban a tudatban:
ez a varázslatos perc is elmúlik,
mint mindegyik, ám alighogy elillant,
már itt az újabb csoda: szín, íz, illat:
közös létezésünk mindent megújít.
mint mindegyik, ám alighogy elillant,
már itt az újabb csoda: szín, íz, illat:
közös létezésünk mindent megújít.
Mint a szépség elbűvölt résztvevői,
mint a látványos bőség élvezői
élünk, s érezzük, mennyi öröm rejlik,
mint a látványos bőség élvezői
élünk, s érezzük, mennyi öröm rejlik,
milyen kimondhatatlan boldogság van
a minket körülvevő valóságban,
hiszen az Úr lelkében gyökeredzik.
a minket körülvevő valóságban,
hiszen az Úr lelkében gyökeredzik.
Kedvetlenség
Undok egyhangúság fon be, az unalom
szorító vasmarka érződik nyakamon;
démoni közönyöm sötét leple terül
kedélyvilágomra; bambán, esztelenül
szorító vasmarka érződik nyakamon;
démoni közönyöm sötét leple terül
kedélyvilágomra; bambán, esztelenül
bámulok és várom: történjék valami!
Létem megrekedt, fel kell vidámítani!
Lelkem legmélyéből égre szökő fohász,
talpra állíthatna. Lenne pezsgő kovász!
Létem megrekedt, fel kell vidámítani!
Lelkem legmélyéből égre szökő fohász,
talpra állíthatna. Lenne pezsgő kovász!
Mennyire más volna, ha a felszínre hoznám
derűs énem. Vígság a jó közérzet titka,
és életbölcselet, mégis fásultan, tompán
derűs énem. Vígság a jó közérzet titka,
és életbölcselet, mégis fásultan, tompán
tekerem a semmit csuklómra. Sajnos, sok már
bennem a baj. Túl sok. Nyögök, nyöszörgök, mint a
nyíllal átlőtt szügyű, haldokló vén oroszlán.
bennem a baj. Túl sok. Nyögök, nyöszörgök, mint a
nyíllal átlőtt szügyű, haldokló vén oroszlán.
Földi időbe zártan
Időnk rohan s gyorsul. Egy nap: egy óra.
Egy óra sem sok; néhány percnek tűnik.
S ez marad. A felgyorsulás nem szűnik,
sokkal inkább fokozódik. Naponta
Egy óra sem sok; néhány percnek tűnik.
S ez marad. A felgyorsulás nem szűnik,
sokkal inkább fokozódik. Naponta
hallom mások véleményét: hasonlót
élnek át. Többen döbbenten állítják:
valami nincsen rendben. Istent szidják:
mért hagyta teljesen magára bolygónk?
élnek át. Többen döbbenten állítják:
valami nincsen rendben. Istent szidják:
mért hagyta teljesen magára bolygónk?
Öntörvényűvé vált: megbolondultan,
gigantikus, táguló térbe hulltan,
pörög a tengelye körül, s az űrben
gigantikus, táguló térbe hulltan,
pörög a tengelye körül, s az űrben
száguld egyre növekvőbb gyorsasággal;
s mi vele, vonzásának fogságában,
sebességétől végleg kimerülten.
s mi vele, vonzásának fogságában,
sebességétől végleg kimerülten.
Mint mindig, most is
A halálgyárak tovább folytatódnak.
Megégett hús szagát viszi a szél.
Milliók nem tudják, mit hoz a holnap;
iszonyú tömeg elborzadva él.
Megégett hús szagát viszi a szél.
Milliók nem tudják, mit hoz a holnap;
iszonyú tömeg elborzadva él.
Vérengző kezek fegyvereket kapnak,
s habozás nélkül gyilkolnak velük.
A menekülők mindent hátra hagynak;
kinn, a pusztában ég a fedelük,
s habozás nélkül gyilkolnak velük.
A menekülők mindent hátra hagynak;
kinn, a pusztában ég a fedelük,
és a harc dúl: a házak romba dőlnek,
minden felbukkanó élőt lelőnek,
vagy a lángokban szénné perzselődnek.
minden felbukkanó élőt lelőnek,
vagy a lángokban szénné perzselődnek.
A pusztulás teljes, épen nincs semmi.
Az egész táj letarolt, kihalt. Senki
sem marad falat húzni és temetni.
Az egész táj letarolt, kihalt. Senki
sem marad falat húzni és temetni.
Éhhalál
Az éhhalál a pokol kapujáig
kikövezett út egyik állomása.
Iszonyatos! Legtöbbször túl sokáig
tart; a halálnemek között nincs mása.
kikövezett út egyik állomása.
Iszonyatos! Legtöbbször túl sokáig
tart; a halálnemek között nincs mása.
Szenvedője csont-bőr lesz, nyöszörögve
fekszik a földön, de nem fogja fel, hogy
húsa, s attól minden ereje elfogy;
érzékei cserbenhagyták örökre.
fekszik a földön, de nem fogja fel, hogy
húsa, s attól minden ereje elfogy;
érzékei cserbenhagyták örökre.
Fektében egész teste mozdulatlan.
Nyála tajték: a szája szegletében
fehérlő hab; nincs, aki inni adjon.
Nyála tajték: a szája szegletében
fehérlő hab; nincs, aki inni adjon.
Égő szemei minden pillanatban
arról árulkodnak: többé szegényen
semmi sem segíthet. Leszáll az alkony.
arról árulkodnak: többé szegényen
semmi sem segíthet. Leszáll az alkony.
Fenn, a sziklán
Felmásztam a sziklára. Most itt állok
a szédítő magasban. Tárt karokkal
felfelé, az égre tekintve várok:
mikor nyílik ki reményt adón jobban?
a szédítő magasban. Tárt karokkal
felfelé, az égre tekintve várok:
mikor nyílik ki reményt adón jobban?
Szeretném látni sokkal behatóbban,
sokkal mélyebben, hitben erősödve.
Idáig csak a gomolygó felhőkre
figyeltem, rájuk összpontosítottam.
sokkal mélyebben, hitben erősödve.
Idáig csak a gomolygó felhőkre
figyeltem, rájuk összpontosítottam.
Idáig csak a Nap sugarát rejtő,
vastag ködréteg nyomasztó hatását
érzékeltem, azt a félelmet keltő
vastag ködréteg nyomasztó hatását
érzékeltem, azt a félelmet keltő
érzést, ami már olyan sokszor átjárt,
felbolygatta lelkem s békémre tört, mert
legállhatatosabb tönkretevőm lett.
felbolygatta lelkem s békémre tört, mert
legállhatatosabb tönkretevőm lett.
Őrzőangyalomhoz
Legyél velem utolsó perceimben!
Te, akit az ég oltalmamul rendelt.
Vigasztaló ottléted nyújtson enyhet
kibírhatatlan szenvedéseimben.
Te, akit az ég oltalmamul rendelt.
Vigasztaló ottléted nyújtson enyhet
kibírhatatlan szenvedéseimben.
Legyél velem, védelmezz a Gonosztól;
végy szárnyad alá; többé ne kísértsen!
Csak a te bátorító szavad értsem;
szabadíts meg, ne hagyd, hogy elvonszoljon.
végy szárnyad alá; többé ne kísértsen!
Csak a te bátorító szavad értsem;
szabadíts meg, ne hagyd, hogy elvonszoljon.
Ha akkor te vagy velem, s kezed érzem:
azt a jóságos, segítő kezet,
kínom csökken, mert távol tartasz tőle.
azt a jóságos, segítő kezet,
kínom csökken, mert távol tartasz tőle.
A verejtéket is te törülöd le
homlokomról; bár a vég közeleg,
megenyhülök; úgy megyek el békében.
homlokomról; bár a vég közeleg,
megenyhülök; úgy megyek el békében.
A damaszkuszi Út
A beteljesülés magasztos perce;
amikor a jóslat valóra válik.
A következő virradattól kezdve
kiterebélyesedik és a máig
amikor a jóslat valóra válik.
A következő virradattól kezdve
kiterebélyesedik és a máig
bizonytalan lét egyszerre csak titkos,
de teljesíthető vágyak forrása
lesz: biztató, állandósuló, biztos
alap, a tökéletesség csodája.
de teljesíthető vágyak forrása
lesz: biztató, állandósuló, biztos
alap, a tökéletesség csodája.
Cél, de maga a célhoz vezető Út
is, a helyes irányt kijelölő fény
segítségével bejárható Ösvény.
is, a helyes irányt kijelölő fény
segítségével bejárható Ösvény.
Megtisztulás, ahol az ijesztő múlt
megszerzett nyugalmadat nem zavarja;
álomittasan tekinthetsz magadba.
megszerzett nyugalmadat nem zavarja;
álomittasan tekinthetsz magadba.
A világűrben
Engem csupán vágyam visz el,
arra a titkolt, fénylő pontra,
ahonnan égre jutni fel,
szinte csak gyerekjáték volna.
arra a titkolt, fénylő pontra,
ahonnan égre jutni fel,
szinte csak gyerekjáték volna.
Engem az idő megbecsül,
mert becsülettel kihasználtam,
velem felhőkön túl repül;
ne lehessen boldogabb nálam.
mert becsülettel kihasználtam,
velem felhőkön túl repül;
ne lehessen boldogabb nálam.
Engem a tér, ha néven szólít,
megyek, nem veszem fontolóra:
hová, miért? Csak szállok, szállok.
megyek, nem veszem fontolóra:
hová, miért? Csak szállok, szállok.
Valamerre. Miközben váltott
ütemben csillaghoz csapódva,
nézem a világűr lakóit.
ütemben csillaghoz csapódva,
nézem a világűr lakóit.
Még húsvét előtt
A Golgotán feszítették keresztre
őket odavezényelt római
katonák. Gyorsan hozott ítéletre
került sor: eredménye drámai.
őket odavezényelt római
katonák. Gyorsan hozott ítéletre
került sor: eredménye drámai.
Egyikük kezét és lábát szögezte
serényen a szégyenfához; ami
az ügyet nagyban egyszerűsítette:
a többiek dolga volt tartani
serényen a szégyenfához; ami
az ügyet nagyban egyszerűsítette:
a többiek dolga volt tartani
vonagló, véres testét. Lefektetve,
majd utána a magasba emelve
hagyni kiszenvedni a zúgó szélben.
majd utána a magasba emelve
hagyni kiszenvedni a zúgó szélben.
Vihar közelgett. Komor felhők jöttek.
Sorstársai kínlódtak, nyöszörögtek.
Ő már meghalt. Villám fénylett az égen.
Sorstársai kínlódtak, nyöszörögtek.
Ő már meghalt. Villám fénylett az égen.
Senki és Valaki
A Senki sehonnan se jön, semerre
se megy. Egyszerű oka van, mert Senki.
Ha Valaki volna, sem jutna messze;
nyomát kopókkal kezdenénk követni.
se megy. Egyszerű oka van, mert Senki.
Ha Valaki volna, sem jutna messze;
nyomát kopókkal kezdenénk követni.
Ugyan loholna, mindent elkövetne,
hogy estig minél távolabbra jusson;
ha lehetséges, egérutat nyerve,
a nagyváros felé vezető úton
hogy estig minél távolabbra jusson;
ha lehetséges, egérutat nyerve,
a nagyváros felé vezető úton
elérhesse a külváros határát,
ahol az első elhagyatott házban
sikerülne búvóhelyre szert tenni:
ahol az első elhagyatott házban
sikerülne búvóhelyre szert tenni:
betakaródzna egy koszos ponyvával;
úgy próbálkozna láthatatlan lenni.
Ám hiába, kutyáink megtalálnák.
úgy próbálkozna láthatatlan lenni.
Ám hiába, kutyáink megtalálnák.
Holdárnyékban
A Hold árnyéka kötés a szemedre;
így nem láthatod a szörny milyen undok,
s azt sem: váratlanul éppen lehullott
homokórádon az utolsó szemcse.
így nem láthatod a szörny milyen undok,
s azt sem: váratlanul éppen lehullott
homokórádon az utolsó szemcse.
A múlt eltűnt, a mának nincs értelme,
a jövő ragacsos semmiben cuppog.
Ha majd a végső akadályt átugrod,
jössz rá: minden másképpen is lehetne.
a jövő ragacsos semmiben cuppog.
Ha majd a végső akadályt átugrod,
jössz rá: minden másképpen is lehetne.
Másképpen! Gyorsabban, reményt keltőbben,
mint amikor bodor bárányfelhőkben
gyönyörködünk és lelkünk felélénkül,
mint amikor bodor bárányfelhőkben
gyönyörködünk és lelkünk felélénkül,
s minden félelem s kételkedés nélkül
ledobjuk magunkról vakhitünk jármát,
hadd érjük el szentjeink tisztaságát.
ledobjuk magunkról vakhitünk jármát,
hadd érjük el szentjeink tisztaságát.
Nincsen remény
Egyre mélyebbre süllyedek a sárba.
Bűzlő szintje már ajkam alsó szélét
is elérte. Nem létező csodára
volna szükség, másképp a sűrű lé még
Bűzlő szintje már ajkam alsó szélét
is elérte. Nem létező csodára
volna szükség, másképp a sűrű lé még
a sötét beállta előtt eléri
orromat. Akkor nincs többé menekvés!
Úgy járok, mint tavaly májusban Gréti:
szegény megfulladt. Most engem ijeszt és
orromat. Akkor nincs többé menekvés!
Úgy járok, mint tavaly májusban Gréti:
szegény megfulladt. Most engem ijeszt és
fenyeget a mocsok. Ha épp időre
nem jön segítség, nem menekülök meg.
De hogyan bízhatnék szabadulásban?
nem jön segítség, nem menekülök meg.
De hogyan bízhatnék szabadulásban?
Esélyem mindent eldöntően köd lett.
A borzalmat benyelve, felböfögve
alámerülök a dögszagú árban.
alámerülök a dögszagú árban.
Curriculum vitae
Koldus lettem. Forgalmas sarkon
kéregetek. Nyakamban karton
tábla. Rajta a szöveg: „Éhes
vagyok, segítsenek!” Jaj, rémes!
kéregetek. Nyakamban karton
tábla. Rajta a szöveg: „Éhes
vagyok, segítsenek!” Jaj, rémes!
Megalázó, de nincs mit tennem:
már dél van, s még semmit sem ettem.
Élet-halál kérdése némi
pénzt szerezni, bár abból élni
már dél van, s még semmit sem ettem.
Élet-halál kérdése némi
pénzt szerezni, bár abból élni
higgyék el, maga a művészet!
Szívből gyűlölöm az egészet,
mert annyi pénzt még sosem kaptam,
Szívből gyűlölöm az egészet,
mert annyi pénzt még sosem kaptam,
hogy egyszer végre jóllakhassam.
Többször van, mint ez a rossz nap ma:
üresen vigyorog a sapka.
Többször van, mint ez a rossz nap ma:
üresen vigyorog a sapka.
Kinőtt szárnyakkal
Bizarr ötlete támadt. Megkísérli
a képtelent: felmászik egy sziklára.
Már régen szerette volna elérni
megálmodott célját: két kinőtt szárnya
a képtelent: felmászik egy sziklára.
Már régen szerette volna elérni
megálmodott célját: két kinőtt szárnya
segítségével messzire repülni,
Körülötte megfeneklett az élet.
Innen mindenképp el kell menekülni:
hiszen nem talál már se jót, se szépet.
Körülötte megfeneklett az élet.
Innen mindenképp el kell menekülni:
hiszen nem talál már se jót, se szépet.
Ahová a bűvös hang csalogatja:
a csodatevő Herceg birodalma,
ismert világunk ezer bonyodalma
a csodatevő Herceg birodalma,
ismert világunk ezer bonyodalma
nélkül. Az örök derültség országa,
ahol nincs baj, gond, félelem, se kába
zavarodottság torzult valósága.
ahol nincs baj, gond, félelem, se kába
zavarodottság torzult valósága.
Én és a sas
A magasból zuhanórepüléssel
alábukó sas zsákmánya leszek.
Fenn a felhőkkel tarkított kék égen
repült, de sas szemével észrevett.
alábukó sas zsákmánya leszek.
Fenn a felhőkkel tarkított kék égen
repült, de sas szemével észrevett.
Karmai között tart, véresre sebzett.
Számára ma én vagyok az ebéd.
Nekem már végem, neked van mit enned
szép sas barátom; így döntött az ég.
Számára ma én vagyok az ebéd.
Nekem már végem, neked van mit enned
szép sas barátom; így döntött az ég.
Még éltem volna, eltartott a rét;
gyönyörű és illatos volt a táj,
az erdőből éppen odafutottam.
gyönyörű és illatos volt a táj,
az erdőből éppen odafutottam.
Akkor láttál meg és csaptál le rám.
Ez a sorsom. Mért nem vigyáztam jobban?
Fészkedben csőröd darabokra tép.
Ez a sorsom. Mért nem vigyáztam jobban?
Fészkedben csőröd darabokra tép.
Őszi ragyogásban
A vadludak is elszálltak;
pár nappal előbb a fecskék.
A gólyák már nagyon fáztak;
ők már korábban felszedték
pár nappal előbb a fecskék.
A gólyák már nagyon fáztak;
ők már korábban felszedték
sátorfájuk. Hajnalfényben
gyorsan felszedelőzködtek,
s úgy mentek el észrevétlen,
ahogy kikeletkor jöttek.
gyorsan felszedelőzködtek,
s úgy mentek el észrevétlen,
ahogy kikeletkor jöttek.
Most pókszál csillog az este
narancssárga sugarában;
valahonnan kis legyecske
narancssárga sugarában;
valahonnan kis legyecske
repül erre fürge szárnnyal.
A többiek fenn, a fészkek
melegében heverésznek.
A többiek fenn, a fészkek
melegében heverésznek.
Higgy a Csöndnek!
Hét Bölcs szerint legáldottabb a Csönd!
Ha bármi rossz ér, ha házad leég,
ha lábad alatt megnyílik a föld,
ha villámait küldi rád az ég,
Ha bármi rossz ér, ha házad leég,
ha lábad alatt megnyílik a föld,
ha villámait küldi rád az ég,
nagy bajodban a Csönd tanácsadó.
Higgy neki! Tudása szent, végtelen.
Tőle meghallod: számodra mi jó
és mi a nem jó, az értéktelen.
Higgy neki! Tudása szent, végtelen.
Tőle meghallod: számodra mi jó
és mi a nem jó, az értéktelen.
A Csönd minden pillanatban tanít.
Ha megfogadod tanításait,
mindegy, akármilyen körben forogsz,
Ha megfogadod tanításait,
mindegy, akármilyen körben forogsz,
bölcsen cselekszel, nagy csapás nem ér,
minden szava drágakővel felér;
előbb vagy utóbb megvilágosodsz.
minden szava drágakővel felér;
előbb vagy utóbb megvilágosodsz.
Talált titkom
Sorsvonalak tenyeremen.
Talált titkom hová tegyem?
Attól függ, mi lesz belőle,
lesz-e boldog világ tőle?
Talált titkom hová tegyem?
Attól függ, mi lesz belőle,
lesz-e boldog világ tőle?
Ha nem lehet, mélyre dugom,
úgy elzárom, ahogy tudom.
Volna, aki nagynak nézne,
sokat hálálkodna érte;
úgy elzárom, ahogy tudom.
Volna, aki nagynak nézne,
sokat hálálkodna érte;
jótettemért megszeretne,
mások előtt elismerne.
Szívélyes szavakkal tenné
mások előtt elismerne.
Szívélyes szavakkal tenné
meghitt körben; nem színlelné.
Soha nem alakoskodna,
ezüstért nem júdáskodna.
Soha nem alakoskodna,
ezüstért nem júdáskodna.
Sorsunk sodrában
Fut az idő. Egymást követő percek
koptatják el életünk masszív tömbjét.
Mind, akik jó és rossz között dönthetnek,
átéljük sorsunk mosolyát és könnyét.
koptatják el életünk masszív tömbjét.
Mind, akik jó és rossz között dönthetnek,
átéljük sorsunk mosolyát és könnyét.
Minden kibuggyanó, fájdalmas könnyben,
minden nyájas, bátorító mosolyban
ott a világ százszínűsége, ködben,
fényben fogant mozgalmassága, s ott van
minden nyájas, bátorító mosolyban
ott a világ százszínűsége, ködben,
fényben fogant mozgalmassága, s ott van
kíváncsivá tett lényünk sóvárgása,
hogy a lehető legmélyebbre ássunk
az elrejtett titkok felé, s megértsük
hogy a lehető legmélyebbre ássunk
az elrejtett titkok felé, s megértsük
magasztos értelmét annak, hogy élünk.
Ha már egyszer a Földön lett lakásunk,
szükségünk van megújító csodákra.
Ha már egyszer a Földön lett lakásunk,
szükségünk van megújító csodákra.
Most, hogy temetnek
Három méter mély, sötétlő gödör
várja ásítozva megérkezésem,
csak még részt veszek a búcsúbeszéden;
tengernyi, kenetteljes szó gyötör.
várja ásítozva megérkezésem,
csak még részt veszek a búcsúbeszéden;
tengernyi, kenetteljes szó gyötör.
Tölgyfakoporsóm kibélelt öléből
nyilvánvaló, többé nem szökhetnék meg.
Kivérzett holttestemről együtt érzőn
zeng a mindenkit megindító ének.
nyilvánvaló, többé nem szökhetnék meg.
Kivérzett holttestemről együtt érzőn
zeng a mindenkit megindító ének.
Jól végzi dolgát a széphangú kántor.
Sírásóim csöndben eresztenek le.
Van, aki könnyét nyeli és szepegve
Sírásóim csöndben eresztenek le.
Van, aki könnyét nyeli és szepegve
bánkódik, hiszen tudja, ezután por
s ugyanúgy víz lesz belőlem, mint régen,
a kezdetben, amikor még nem éltem.
s ugyanúgy víz lesz belőlem, mint régen,
a kezdetben, amikor még nem éltem.
Kertünk dalnoka
Hajnalodik. Az első kakasszóra
már fent vagyok; a kinti tájat nézem.
„Mért nem alszol? Ahogy látom, öt óra.
Még túl korán van.” – mondja feleségem.
már fent vagyok; a kinti tájat nézem.
„Mért nem alszol? Ahogy látom, öt óra.
Még túl korán van.” – mondja feleségem.
A sötétség még párbajt vív a fénnyel,
de az este időben nyugovóra
térő madárkák közül egy már ébren
van, s fütyülni kezd. Olyan szépen, Dóra
de az este időben nyugovóra
térő madárkák közül egy már ébren
van, s fütyülni kezd. Olyan szépen, Dóra
is felkönyököl fehércsipkés ágyán,
úgy figyeli szájtátva a kis dalnok
bűvös dalát. Én kihajlok, s a párkány
úgy figyeli szájtátva a kis dalnok
bűvös dalát. Én kihajlok, s a párkány
márványára támaszkodom. Úgy jobban
hallom az Urat dicsőítő hangot;
gyönyörűségétől meghatódottan.
hallom az Urat dicsőítő hangot;
gyönyörűségétől meghatódottan.
A Teremtés napjai
Az Úr széles mosollyal üdvözölte
Teremtésének első hajnalát.
A fény, alkotó kezének szülötte,
kettészelte az örök éjszakát.
Teremtésének első hajnalát.
A fény, alkotó kezének szülötte,
kettészelte az örök éjszakát.
A fellegek a már meglévő, roppant
mennyboltot lassan benépesítették,
lenn a földet körülvéve víz csobbant;
az állatok a lágy füvet legelték.
mennyboltot lassan benépesítették,
lenn a földet körülvéve víz csobbant;
az állatok a lágy füvet legelték.
Ember nem volt. Az ő szellemi lénye
kemény munkát, megfontolást igényelt.
A tökéletes testbe lehelt lélek,
kemény munkát, megfontolást igényelt.
A tökéletes testbe lehelt lélek,
mint égi Önmagának tükörképe,
csak vívódás után lett nagy sokára
létrejött világának koronája.
csak vívódás után lett nagy sokára
létrejött világának koronája.
Csak Őt feledném!
Nehéz az imádott nő illatától
(bár faképnél hagyott) megszabadulni;
a vele átélt, múlhatatlan mámor,
amíg élsz, többé nem enged nyugodni.
(bár faképnél hagyott) megszabadulni;
a vele átélt, múlhatatlan mámor,
amíg élsz, többé nem enged nyugodni.
Őt érzed a kora tavaszi réten,
amikor a virágtenger kinyílik;
rá gondolsz az erdő áldott csendjében,
ahol a holt avar rőt lángja izzik.
amikor a virágtenger kinyílik;
rá gondolsz az erdő áldott csendjében,
ahol a holt avar rőt lángja izzik.
Ha valahol állsz, s a tájék megindít,
csak úgy, magától megered a könnyed,
s fáj, hogy előtűnik, hiszen még mindig
csak úgy, magától megered a könnyed,
s fáj, hogy előtűnik, hiszen még mindig
rabja vagy; mindörökre elvarázsolt.
Noha minden más emlék összetöppedt,
Ő kivétel: közel hozza a távolt.
Noha minden más emlék összetöppedt,
Ő kivétel: közel hozza a távolt.
Jó, ha nyitott vagy
Küldj üzenetet! Bármilyen csekélység
legyen is az, nem baj. A másik hálás
szívvel fogadja, ha méltónak tartod,
hogy megoszd vele élményvilágod kis
legyen is az, nem baj. A másik hálás
szívvel fogadja, ha méltónak tartod,
hogy megoszd vele élményvilágod kis
csip-csup dolgait. Egyszóval kíváncsi
természetétől nem vonod meg, sokszor
valóban jelentéktelennek tűnő,
ám neki nagyon is fontos történés
természetétől nem vonod meg, sokszor
valóban jelentéktelennek tűnő,
ám neki nagyon is fontos történés
részletekig menő, spontán közlését.
Ha ezt teszed, a legtöbbször kivívod
rokonszenvét; ajkadon csüng és látja,
Ha ezt teszed, a legtöbbször kivívod
rokonszenvét; ajkadon csüng és látja,
milyen jóindulattal vagy iránta,
mennyire fesztelenül és gond nélkül
avatod be személyes ügyeidbe.
mennyire fesztelenül és gond nélkül
avatod be személyes ügyeidbe.
Alkotott világunk
Te, Úristen, akinek létezését
annyian tagadják, vagy összevissza
feltételezésekkel magyarázzák,
itt vagy mindenütt, elrejtőzve, tiszta,
annyian tagadják, vagy összevissza
feltételezésekkel magyarázzák,
itt vagy mindenütt, elrejtőzve, tiszta,
félreérthetetlen bölcsességedben.
Láthatón alkotod világunk képét:
a teret, ahol élünk, a Kezdetben
útjára indított fény valóságát.
Láthatón alkotod világunk képét:
a teret, ahol élünk, a Kezdetben
útjára indított fény valóságát.
Édes jelenünk. Kezeddel megáldott
Földünk, ahová beleteremtődtünk.
Itt vagy közöttünk a rendre ügyelve:
Földünk, ahová beleteremtődtünk.
Itt vagy közöttünk a rendre ügyelve:
gazdag termést adó, színpompás őszünk
után kemény tél jött, de intésedre
az örök tavasz ismét kivirágzott.
után kemény tél jött, de intésedre
az örök tavasz ismét kivirágzott.
A Halál szekerén
Villámsújtotta tájékon keresztül
fut a szekér. A bakon a Halál ül.
Hat éjfekete, szilaj lova vágtat;
különös szél: halálunk szele támad.
fut a szekér. A bakon a Halál ül.
Hat éjfekete, szilaj lova vágtat;
különös szél: halálunk szele támad.
Gonosz forgószél. Elsodor magával.
Ősz van. Hiába vívunk a Halállal.
Egykor bátor szívünk halálra rémül;
suhogó kaszájával ő győz végül.
Ősz van. Hiába vívunk a Halállal.
Egykor bátor szívünk halálra rémül;
suhogó kaszájával ő győz végül.
Lekaszál. Megáll. Feldob a szekérre;
s már indul is. Testünk kiömlő vére
a feldúlt vidéket pirosra festi.
s már indul is. Testünk kiömlő vére
a feldúlt vidéket pirosra festi.
Minden vörös. A rét és fenn az égbolt;
de az idült, a rémületes tébolyt
az okozza: létünk értelmét veszti.
de az idült, a rémületes tébolyt
az okozza: létünk értelmét veszti.
Más valóságban
Nem tudni semmiről. Mélyen aludni.
Nem létező valóságban időzni.
Lehetőleg minél messzebbre jutni
a mindennapitól. Álmokat szőni.
Ábrándokban ringatózni, elképzelt
tájakon járni, kitalációban
létezni, ahol a megszokott élet
már nyomokban sincs jelen, ahol sokkal
inkább fantomképek zord szürkesége
borong mindenen, és tisztán nem látni.
Nem, mivel ez a sejtések világa,
a teljes bizonytalanság hazája;
itt mást nem lehet tenni, csupán várni,
s nyögni, sóhajtozni: legyen már vége!
Ott a tűznél
Amikor mosolyomat viszonoztad,
gyors pillantásod sikerült elkapnom.
Ott, a tűz mellett ülve. Fenn az égen
a csillagok erős fénnyel ragyogtak.
gyors pillantásod sikerült elkapnom.
Ott, a tűz mellett ülve. Fenn az égen
a csillagok erős fénnyel ragyogtak.
A táncoló lángokba néztél, s most már
megbizonyosodtam: (csak így maradjon!)
számodra is az vagyok réges-régen,
ami nekem Te, ősidőktől voltál.
megbizonyosodtam: (csak így maradjon!)
számodra is az vagyok réges-régen,
ami nekem Te, ősidőktől voltál.
Az örök Éva. Patakzó szerelmem
kútforrása, szellemem tápláléka,
gyöngédségedben, termékenységedben
kútforrása, szellemem tápláléka,
gyöngédségedben, termékenységedben
páratlan élettárs, egész valómat
felkavaró, elvarázsló szűz-céda;
legyen neved ég felé szálló szózat!
felkavaró, elvarázsló szűz-céda;
legyen neved ég felé szálló szózat!
A kikötőben
A tengerről hajnali szél
hozza a felkavart habot.
Az éji vihar véget ér;
amit összetört, ott csapong
hozza a felkavart habot.
Az éji vihar véget ér;
amit összetört, ott csapong
a móló mentén a fehér
tajték között: fadarabok,
hínár, s más kusza törmelék.
Az egész örvénylik, forog.
tajték között: fadarabok,
hínár, s más kusza törmelék.
Az egész örvénylik, forog.
Lassan kiderül; nedvesen
csillogó esőkabátomon
vízcseppek milliárdja.
csillogó esőkabátomon
vízcseppek milliárdja.
Tőlem nagy távolságra
halászhajók a horizonton
s hangos sirályok messze fenn.
halászhajók a horizonton
s hangos sirályok messze fenn.
Vágyódás
Olyan szeretnék lenni, mint te, tenger!
Békés, tündöklő, kiszámíthatatlan.
Fel nem tárt titkom hordoznám magamban.
Soha senki nem tudná, hány alakban
Békés, tündöklő, kiszámíthatatlan.
Fel nem tárt titkom hordoznám magamban.
Soha senki nem tudná, hány alakban
lát. Mi a színlelés s mi a valóság:
a fényes máz, arcomnak simasága,
gonosz indulat vagy tényleges jóság,
nyugodt habok vagy vihar háborgása?
a fényes máz, arcomnak simasága,
gonosz indulat vagy tényleges jóság,
nyugodt habok vagy vihar háborgása?
Oly sok van bennem, éppen úgy, mint benned.
Vizedben megszámlálhatatlan csepped
születik, mozog, változik és elhal.
Vizedben megszámlálhatatlan csepped
születik, mozog, változik és elhal.
De te örök vagy! Én is arra vágyom,
hogyha túl jutottam minden határon,
emlékem fennmaradjon szavaimban.
hogyha túl jutottam minden határon,
emlékem fennmaradjon szavaimban.
Eső után, boldogan
Eső után minden oly illatos.
Feljön a nap és füstölög a föld.
Tüdőm élvezi a dús levegőt;
feltámadt szellőcske hulláma mos
Feljön a nap és füstölög a föld.
Tüdőm élvezi a dús levegőt;
feltámadt szellőcske hulláma mos
át benne minden szövetet. A szenny
kifüstölődik. Tiszta oxigén
jut a vérembe mindenegyes mély
korty után. Felfrissülve hirtelen
kifüstölődik. Tiszta oxigén
jut a vérembe mindenegyes mély
korty után. Felfrissülve hirtelen
játékra szottyan kedvem. Boldogan
a nedves fűbe vetem le magam,
s ott hemperegve, kurjongatva tág
a nedves fűbe vetem le magam,
s ott hemperegve, kurjongatva tág
végtelenséggé válik a világ.
Nagy gyermek leszek: víg és szertelen,
mint valaha – szabad és fesztelen.
Nagy gyermek leszek: víg és szertelen,
mint valaha – szabad és fesztelen.
Porcelánbabák
Telehold van. A porcelánbabák
telt arcán földöntúli fény sugárzik.
Engem is elbűvöl; szemem káprázik;
azon tűnődöm, amíg éjszakák
telt arcán földöntúli fény sugárzik.
Engem is elbűvöl; szemem káprázik;
azon tűnődöm, amíg éjszakák
során Ő emeli az Odaát
felé ívelő hidat; itt e másik
világban csak tükörképe világít.
Ő sugallja belső csöndünk szavát,
felé ívelő hidat; itt e másik
világban csak tükörképe világít.
Ő sugallja belső csöndünk szavát,
az áradó öröm-szimfóniát.
Mielőtt a délceg kakas kiált,
izzik, tündöklik. Hajnalhasadásig
Mielőtt a délceg kakas kiált,
izzik, tündöklik. Hajnalhasadásig
a megrontó boszorkányság, pogány hit
misztikus, hideg fényében parázslik.
Együtt bámuljuk: porcelánbabák.
misztikus, hideg fényében parázslik.
Együtt bámuljuk: porcelánbabák.
Ködben
Leszáll a köd. Egyre homályosabban
látunk; a táj körvonalai szűnnek.
Nagy a csend is. Már csak jóindulattal
mondhatjuk: vagyunk. Tér, idő eltűnnek.
látunk; a táj körvonalai szűnnek.
Nagy a csend is. Már csak jóindulattal
mondhatjuk: vagyunk. Tér, idő eltűnnek.
Színek helyett a jellegtelen szürke
uralkodik el mindenen. Fásultan
várakozunk, – életerőnk merült le –
egy helyben ülünk, ölünkben a múlttal.
uralkodik el mindenen. Fásultan
várakozunk, – életerőnk merült le –
egy helyben ülünk, ölünkben a múlttal.
Belőlünk durván csúfot űz a semmi.
Évek súlya gerincünket görbíti,
kezünk reszket, szófukar szánk elferdül.
Évek súlya gerincünket görbíti,
kezünk reszket, szófukar szánk elferdül.
Egyre kimerítőbb lesz emlékezni,
egyre elképzelhetetlenebb hinni;
egy gyakori arc bukkan fel groteszkül.
egyre elképzelhetetlenebb hinni;
egy gyakori arc bukkan fel groteszkül.
Csípős éjszaka
Halálos őszből új méreg csorog.
Újra itt van a könnyek korszaka.
Üres utcákon koldus csámborog;
beleborzong, mert jön az éjszaka.
Újra itt van a könnyek korszaka.
Üres utcákon koldus csámborog;
beleborzong, mert jön az éjszaka.
Kivénhedt lotyó dideregve áll
a neonreklám fényében, avítt
kabátjában; miközben hímre vár,
csípős hideg nyaldossa combjait.
a neonreklám fényében, avítt
kabátjában; miközben hímre vár,
csípős hideg nyaldossa combjait.
Két ujja közül elrepül a csikk,
a legutolsó slukkot messze fújja.
Unalmánál csak hátsója nagyobb;
a legutolsó slukkot messze fújja.
Unalmánál csak hátsója nagyobb;
kezét időnként a zsebébe dugja.
A húgytól foltos aszfalton topog
a mocskos ház előtt, ahol lakik.
A húgytól foltos aszfalton topog
a mocskos ház előtt, ahol lakik.
Mért fájna?
Életfámon ott ül az éjszaka.
Ami kezdődött, a végéhez ér.
Köröttem a múlt álomhalmaza;
szívem közepén megalvad a vér.
Ami kezdődött, a végéhez ér.
Köröttem a múlt álomhalmaza;
szívem közepén megalvad a vér.
Nem indulok, s nem is jövök haza;
kimerült énem nyugovóra tér.
Az örök csönd első pillanata
nem fáj. Mért fájna? – Semmit se ígér.
kimerült énem nyugovóra tér.
Az örök csönd első pillanata
nem fáj. Mért fájna? – Semmit se ígér.
Megáll az idő, beszűkül a tér:
a tér lesz az idő. Egy pontban a
semmi időtlensége. Ő maga
a tér lesz az idő. Egy pontban a
semmi időtlensége. Ő maga
mozdulatlan. Mögötte égi fény.
Nincs korholó, se dicsérő szava;
nem jutalmaz meg, de el sem ítél.
Nincs korholó, se dicsérő szava;
nem jutalmaz meg, de el sem ítél.
Mint Lilliputban
Számunkra már az is siker,
ha néhányszor összefogódzunk
s álldogálunk, de ez a pózunk
kimerítő, ha várni kell.
ha néhányszor összefogódzunk
s álldogálunk, de ez a pózunk
kimerítő, ha várni kell.
Mint Lilliputban Gulliver,
számtalan kötéllel birkózunk,
pedig töméntelen a dolgunk
a tudat rejtelmeivel.
számtalan kötéllel birkózunk,
pedig töméntelen a dolgunk
a tudat rejtelmeivel.
Közben az élet tovafut
velünk együtt, de nélkülünk is;
lábnyomunkat a föld beissza.
velünk együtt, de nélkülünk is;
lábnyomunkat a föld beissza.
Vajon az ember hova jut,
ha mélyen alszik s messze tűnt, kis
álmait vágyakozza vissza?
ha mélyen alszik s messze tűnt, kis
álmait vágyakozza vissza?
Nem vagy itt
Az ősz igéit hallgatom: szállongó
lomb jajszavát, a beérett gyümölcs
váratlan puffanását, ködbe omló
kertek halk pattogását és a bölcs
lomb jajszavát, a beérett gyümölcs
váratlan puffanását, ködbe omló
kertek halk pattogását és a bölcs
fenyők örökzöld sóhaját; ezerszer
elzokogott dalok visszhangjait,
a búcsúzó táj sikolyát, a nyersen
felhangzó, rövid zsoltárt: „Nem vagy itt!”
elzokogott dalok visszhangjait,
a búcsúzó táj sikolyát, a nyersen
felhangzó, rövid zsoltárt: „Nem vagy itt!”
Ó, nem vagy itt, és tudom, soha többé
nem is jössz már; a tér mögé szorultál.
Vaksötétbe, ahol üres a föld.
nem is jössz már; a tér mögé szorultál.
Vaksötétbe, ahol üres a föld.
Fojtogató füst leng, s mindent betölt,
mert egyetlen világ maradt, a csöndé.
Így öltél meg, pedig nem is akartál…
mert egyetlen világ maradt, a csöndé.
Így öltél meg, pedig nem is akartál…
Nyomuk sincs már
Mennyire más lett minden. Gyermekévek
nyomát se látni többé. Pirospozsgás
cselédlányunk fehér, vasalt köténye,
a szilvapálinka s a téli almák
nyomát se látni többé. Pirospozsgás
cselédlányunk fehér, vasalt köténye,
a szilvapálinka s a téli almák
elkevert illata mind tovaröppent.
A vázában nincsenek kardvirágok,
se az andalító zongorahangra
figyelő nénikék szemközt a kertben,
A vázában nincsenek kardvirágok,
se az andalító zongorahangra
figyelő nénikék szemközt a kertben,
ahol az alkonyt dicsérő órában
még a legyek is boldogan repültek.
Most minden új. Valahol messze nyugszik
még a legyek is boldogan repültek.
Most minden új. Valahol messze nyugszik
mindenki, akinek alakját látom
magam előtt. Tátott szájukban tartják
a múlt emlékét: egy marék göröngyöt.
magam előtt. Tátott szájukban tartják
a múlt emlékét: egy marék göröngyöt.
Könnyek között
Átszellemülve szürcsölöm langy mézét
ajkadnak, hosszú csókod italát.
Egy óra most kevés; az éjszakát
áldozzuk erre! Ne lessük a végét.
ajkadnak, hosszú csókod italát.
Egy óra most kevés; az éjszakát
áldozzuk erre! Ne lessük a végét.
Csókolj szívem; élvezzük, percről-percre
nőjön örömünk a párviadalban.
Ha rászokunk a boldog türelemre,
átélhetjük: az idő mozdulatlan.
nőjön örömünk a párviadalban.
Ha rászokunk a boldog türelemre,
átélhetjük: az idő mozdulatlan.
Könnyeink hadd mosódhassanak össze!
Igen, ezt a gyönyört megérdemeltük!
Általa lelkünk mélysége beszél.
Igen, ezt a gyönyört megérdemeltük!
Általa lelkünk mélysége beszél.
Ott fenn a hold, jól egymáshoz kötözte
csillagjainkat. Itt mi is ezt tesszük,
hiszen mindkettőnk gyógyulást remél.
csillagjainkat. Itt mi is ezt tesszük,
hiszen mindkettőnk gyógyulást remél.
Hajnal felé
Suhan az éj.
A szenvedély
óráit
kergetjük. Mondd,
az ezüst Hold
világít,
A szenvedély
óráit
kergetjük. Mondd,
az ezüst Hold
világít,
vagy kék szemed?
Ki mondja meg?
A mámor
fokozódik,
s gondoskodik
csodáról.
Ki mondja meg?
A mámor
fokozódik,
s gondoskodik
csodáról.
Együtt vagyunk;
szép hajnalunk
közel már.
Egymásé lett
két boldog test
s két szempár.
szép hajnalunk
közel már.
Egymásé lett
két boldog test
s két szempár.
Álmunk, vágyunk
Álmunkban az árnyak kifehérednek.
Többé nem idegesít csúnya szó.
Gyógyító látszat, átköltött való,
dús fantáziánk fényei élednek.
Többé nem idegesít csúnya szó.
Gyógyító látszat, átköltött való,
dús fantáziánk fényei élednek.
Nagy szürkeség helyébe lép a kék;
minden megélénkül, szelídebb, lágyabb.
Még bűneink is csak felfelé szállnak;
rózsaszínbe öltözködik a lét.
minden megélénkül, szelídebb, lágyabb.
Még bűneink is csak felfelé szállnak;
rózsaszínbe öltözködik a lét.
Vágyunk, amit éber állapotunkban
jobban óvtunk, mint féltett titkaink,
gyönyörűséges lesz, százezer színben
jobban óvtunk, mint féltett titkaink,
gyönyörűséges lesz, százezer színben
tündöklik, nem érintkezik a múlttal.
Lelkünk megnyugszik, nem foglalkozik
többé felködlő, rossz emlékeinkkel.
Lelkünk megnyugszik, nem foglalkozik
többé felködlő, rossz emlékeinkkel.
Megenyhülés
Falunk kiemelkedő templomtornya
s a ráeső bíborszínű fény éppen
eltűnik a feltámadt szürkeségben,
s leheletszerű, finom ködfátyolba
s a ráeső bíborszínű fény éppen
eltűnik a feltámadt szürkeségben,
s leheletszerű, finom ködfátyolba
burkolódzik. Az est leszáll. Homályba
merülnek a házak, a kertek; itt-ott
már ég a villany. A csönd éjszakára
készülődik. Az el nem mondott titkok
merülnek a házak, a kertek; itt-ott
már ég a villany. A csönd éjszakára
készülődik. Az el nem mondott titkok
álom formában majd felszínre jönnek,
hogy biztatóbban kezdődjék a holnap.
Igen, vágyaink újra rendeződnek,
hogy biztatóbban kezdődjék a holnap.
Igen, vágyaink újra rendeződnek,
mert látszólagosan kudarcba fulladt
lépéseinket nem szégyelljük többet,
új értelme lesz könnyed mosolyunknak.
lépéseinket nem szégyelljük többet,
új értelme lesz könnyed mosolyunknak.
Amit a titkok súgnak
Legyek hulló véred tanúja. Lássam
az ütött sebek mélyét, gyötrelemtől
eltorzult arcod halottsápadtságát,
feltámadásod előtti, pokolra
az ütött sebek mélyét, gyötrelemtől
eltorzult arcod halottsápadtságát,
feltámadásod előtti, pokolra
alászálló tested borzalmas kínját,
a zsoltárokban vigaszt nem találó
szent száj kétségbeesett kiáltását:
„Uram, Uram, miért hagytál el engem?”
a zsoltárokban vigaszt nem találó
szent száj kétségbeesett kiáltását:
„Uram, Uram, miért hagytál el engem?”
Hallom e szókat, s szörnyű kétségekkel
telítődöm. Legyen hát az üresség
tanítóm! Fogjam fel, amit a titkok
telítődöm. Legyen hát az üresség
tanítóm! Fogjam fel, amit a titkok
árulnak el nyitva maradt fülemnek:
miért kell ilyen véres áldozattal
megváltani a teremtett világot?
miért kell ilyen véres áldozattal
megváltani a teremtett világot?
Kinn a réten
A tarka réten végestelen-végig
nyárfák nyújtóznak fel a magas égig.
A szél, ha jön, jobbra-balra hajlítja
derekukat és ők suhogva ritka
nyárfák nyújtóznak fel a magas égig.
A szél, ha jön, jobbra-balra hajlítja
derekukat és ők suhogva ritka
táncba kezdenek, ide-oda lengve
illegetik magukat. Jó a kedve
mindnyájuknak, hiszen öröm a reggel:
minden élő szinte önkívületben
illegetik magukat. Jó a kedve
mindnyájuknak, hiszen öröm a reggel:
minden élő szinte önkívületben
zengi, ünnepli újjászületését,
ízleli léte adott édességét,
s a fény, idáig sötétbe rejtőzve,
ízleli léte adott édességét,
s a fény, idáig sötétbe rejtőzve,
felénk áramlik; sőt, ott suhan föl-le
ég és föld között, s mindent beragyogva
a szépségeket egymásra halmozza.
ég és föld között, s mindent beragyogva
a szépségeket egymásra halmozza.
Őszi kóborlás
Fenn már mind kifényesedtek a felhők.
A ködbe burkolódzó, őszi tájon
szilaj szél suhant végig, s a kopáron
álló fák között bejárta az erdőt.
A ködbe burkolódzó, őszi tájon
szilaj szél suhant végig, s a kopáron
álló fák között bejárta az erdőt.
Fölriasztotta a vadat: az őzek
szökdécselni kezdtek és árkon-bokron
átugrálva futottak fel a dombon
egész a csúcsig. Ott összeverődtek,
szökdécselni kezdtek és árkon-bokron
átugrálva futottak fel a dombon
egész a csúcsig. Ott összeverődtek,
s eszegették az itt-ott már megszőkült
rét ízletes füvét. Kecses mozgású
alakjuk, törékenynek tűnő lábú,
rét ízletes füvét. Kecses mozgású
alakjuk, törékenynek tűnő lábú,
éber, mindig résen álló, szép lényük
hosszan időzött két kesztyűs kezemben
szemeim előtt tartott távcsövemben.
hosszan időzött két kesztyűs kezemben
szemeim előtt tartott távcsövemben.
Pillanatfelvétel
Két hátraforduló nő ijedt arca
ott maradt bennem. Dúlt vonásaik,
mint egymást kergető árnyékok rajza,
vagy fapálcával a homokba írt
ott maradt bennem. Dúlt vonásaik,
mint egymást kergető árnyékok rajza,
vagy fapálcával a homokba írt
zavaros vonalak egymásutánja:
gyermekkoromtól a mai napig
emlékezetembe vésett torz ábra
őrzi makacsul múltam nyomait.
gyermekkoromtól a mai napig
emlékezetembe vésett torz ábra
őrzi makacsul múltam nyomait.
Régen volt. Mégis, most is látom őket,
a könyörtelenség okozta kíntól
elcsúfított szépségek mélyült ráncát,
a könyörtelenség okozta kíntól
elcsúfított szépségek mélyült ráncát,
(mert átéltem azokat az időket)
s a két városrészt összekötő hídról
vízbe-dobottak kalimpáló táncát.
s a két városrészt összekötő hídról
vízbe-dobottak kalimpáló táncát.
Fiatalon
Megszállottjai voltunk a Dunának;
lapos köveket dobáltunk a vízbe,
vagy megigézve bámultuk a tájat.
Ha hajó jött, élveztük, hogy borít be
lapos köveket dobáltunk a vízbe,
vagy megigézve bámultuk a tájat.
Ha hajó jött, élveztük, hogy borít be
a partra szökő hullám gyakran térdig.
Este a parton a zizegő nyárfák
andalítottak el. Sötétedésig
ültünk a padon. Csöpp legyecskék járták
Este a parton a zizegő nyárfák
andalítottak el. Sötétedésig
ültünk a padon. Csöpp legyecskék járták
napbúcsúztató táncukat a fényben,
s néztük, csodáltuk összevissza röptük,
és a Napot, ahogy lassan, egészen
s néztük, csodáltuk összevissza röptük,
és a Napot, ahogy lassan, egészen
eltűnt a szürke hegyek mögött. Gyöngéd
pirosától sikerült feltöltődnünk
a csöndben leszálló homály előtt még.
pirosától sikerült feltöltődnünk
a csöndben leszálló homály előtt még.
Ellentétes irányba
Én jobbra indulok el, ő meg balra,
csak azért, hogy többé ne találkozzunk.
Elkeserítő érzés fojtogatja
torkomat: irgalmatlan döntést hoztunk
csak azért, hogy többé ne találkozzunk.
Elkeserítő érzés fojtogatja
torkomat: irgalmatlan döntést hoztunk
s meg is esküdtünk rá: nem látjuk egymást,
csak a másvilágon. Ha úgy adódik,
és sorsunk mégis összehoz, száz gyertyát
gyújtunk, de szívünk mindhiába szólít,
csak a másvilágon. Ha úgy adódik,
és sorsunk mégis összehoz, száz gyertyát
gyújtunk, de szívünk mindhiába szólít,
hiába hív, léha táncba nem kezdünk,
eskünk szövegére kell emlékeznünk.
Feltörő vágyunkat elfojtva, csöndben,
eskünk szövegére kell emlékeznünk.
Feltörő vágyunkat elfojtva, csöndben,
megkínzott szívvel, megjátszott közönnyel
csak azt firtatjuk: vajon mi a haszna,
hogy én jobbra megyek, ő pedig balra?
csak azt firtatjuk: vajon mi a haszna,
hogy én jobbra megyek, ő pedig balra?
Most, hogy itt a tavasz
Végre itt a tavasz, a kéklő égen
nap süt, kutyám téli szőrét hullatja.
Árkon-bokron át lohol; jókedvében
a szétrebbenő galambokat hajtja.
Reggeli utunk első percei
mindkettőnknek örömmámorban telnek;
a borús tegnap esővizei
fényt tükröző tócsákba gyülekeztek.
Milyen testet-lelket boldogító nap!
Nagy, táguló tér! Távol a domboknak
rózsás körvonala szép időt sejtet.
Miután befejeztük hosszú sétánk,
s ettünk, dalos kedvű rigó köszön ránk;
Bodri megpihen, én ásom a kertet.
Őrzőangyalomhoz
Öregségünk nem vicc
Nyomasztó álmom után kába fejjel
botorkálok körbe-körbe. Megbotlok
a szőnyegben; őrzőangyalom ment meg
az eséstől. A magamfajta trottyok
sajnos naponta többször is kerülnek
hasonló helyzetbe, sőt egyre rosszabb
egyensúlyuk miatt megpenderülnek
a tengelyük körül. Ha elvágódnak,
csontjuk törik, és ha egyedül vannak,
minden történhet velük: ha nem tudnak
felállni vagy a fájdalomtól nincs még
kevéske erejük sem, hogy segítség
után kiáltsanak. Fekve maradnak,
s bizony az is előfordul, meghalnak.
Esti rózsák között
Nagy, táguló tér! Távol a domboknak
rózsás körvonala szép időt sejtet.
Miután befejeztük hosszú sétánk,
s ettünk, dalos kedvű rigó köszön ránk;
Bodri megpihen, én ásom a kertet.
Őrzőangyalomhoz
Legyél velem utolsó perceimben!
Te, akit az ég oltalmamul rendelt.
Vigasztaló ottléted nyújtson enyhet
kibírhatatlan szenvedéseimben.
Te, akit az ég oltalmamul rendelt.
Vigasztaló ottléted nyújtson enyhet
kibírhatatlan szenvedéseimben.
Legyél velem, védelmezz a Gonosztól;
végy szárnyad alá; többé ne kísértsen!
Csak a te bátorító szavad értsem;
szabadíts meg, ne hagyd, hogy elvonszoljon.
végy szárnyad alá; többé ne kísértsen!
Csak a te bátorító szavad értsem;
szabadíts meg, ne hagyd, hogy elvonszoljon.
Ha akkor te vagy velem, s kezed érzem:
azt a jóságos, segítő kezet,
kínom csökken, mert távol tartasz tőle.
azt a jóságos, segítő kezet,
kínom csökken, mert távol tartasz tőle.
A verejtéket is te törülöd le
homlokomról; bár a vég közeleg,
megenyhülök; úgy megyek el békében.
homlokomról; bár a vég közeleg,
megenyhülök; úgy megyek el békében.
Öregségünk nem vicc
Nyomasztó álmom után kába fejjel
botorkálok körbe-körbe. Megbotlok
a szőnyegben; őrzőangyalom ment meg
az eséstől. A magamfajta trottyok
sajnos naponta többször is kerülnek
hasonló helyzetbe, sőt egyre rosszabb
egyensúlyuk miatt megpenderülnek
a tengelyük körül. Ha elvágódnak,
csontjuk törik, és ha egyedül vannak,
minden történhet velük: ha nem tudnak
felállni vagy a fájdalomtól nincs még
kevéske erejük sem, hogy segítség
után kiáltsanak. Fekve maradnak,
s bizony az is előfordul, meghalnak.
Esti rózsák között
Itt üldögélünk rózsalugasunkban
tegnap újra lakkozott szép padunkon.
Milyen jó most kinn a kertben, magunkban
lenni: bámulni a hegyeken túlról
tegnap újra lakkozott szép padunkon.
Milyen jó most kinn a kertben, magunkban
lenni: bámulni a hegyeken túlról
érkező, vörös szegélyű felhőket.
Álmélkodva hallani, hogy kuruttyol
a béka, csipog a veréb, s az őket
is lepipáló rigó, amint újból
Álmélkodva hallani, hogy kuruttyol
a béka, csipog a veréb, s az őket
is lepipáló rigó, amint újból
s újból cifrázza szívszaggató szépen
szerelmes énekét a fenyő csúcsán.
Rád nézek. Tüneményes vagy. Megkérdem:
szerelmes énekét a fenyő csúcsán.
Rád nézek. Tüneményes vagy. Megkérdem:
nem fázol-e? „Nem.” – válaszolod kedves
hangon, amitől nagyon jókedvem lesz,
s megfoghatatlan, élő álom hull rám.
hangon, amitől nagyon jókedvem lesz,
s megfoghatatlan, élő álom hull rám.