A
CSODAPÓK VISSZATÉR
Ártatlanság kora
Kanyarodjunk
vissza abba a korba,
ahol minden nagyszerű volt. Kétséges
dolgok sosem történtek, a táj édes
hangoktól volt telis-tele. Cukorba
ahol minden nagyszerű volt. Kétséges
dolgok sosem történtek, a táj édes
hangoktól volt telis-tele. Cukorba
mártott
finomságokat kóstolgattunk
egész álló nap, és egymást becéztük.
Zöldellt a fű, a kéklő tóban hattyúk
úsztak, sok virág volt. Ha körülnéztünk,
egész álló nap, és egymást becéztük.
Zöldellt a fű, a kéklő tóban hattyúk
úsztak, sok virág volt. Ha körülnéztünk,
pazar
színekkel örvendeztettek meg.
Ha kedvünk tartotta, órákig szedtük
őket csokorba, hogy egymást meglepjük.
Ha kedvünk tartotta, órákig szedtük
őket csokorba, hogy egymást meglepjük.
A lányok
koszorút fontak belőlük,
homlokunkra tették, s mert lassan est lett,
ujjongó lélekkel felkerekedtünk.
homlokunkra tették, s mert lassan est lett,
ujjongó lélekkel felkerekedtünk.
A kígyó
fogságában
Ha
hagyod, élvezettel tekerőzik
melledre, karjaidra, lábaidra.
Miután már kegyeidbe férkőzik,
feje ott lebeg, ide-oda ringva
melledre, karjaidra, lábaidra.
Miután már kegyeidbe férkőzik,
feje ott lebeg, ide-oda ringva
közvetlenül
arcoddal szemben, mintha
szemeivel álomba delejezne.
Lassan nem kapsz levegőt, úgy szorítja
testrészeid, s mikor már nem vagy messze
szemeivel álomba delejezne.
Lassan nem kapsz levegőt, úgy szorítja
testrészeid, s mikor már nem vagy messze
a végső
perctől üveges szeméből
hamis értelem tüze tükröződik.
Jaj neked, ha megengeded, hogy hétről-
hamis értelem tüze tükröződik.
Jaj neked, ha megengeded, hogy hétről-
hétre
visszatérően megkísértsen,
mert előbb-utóbb átéled, hogy éjjel
kényszerképzetek sokasága őrjít.
mert előbb-utóbb átéled, hogy éjjel
kényszerképzetek sokasága őrjít.
Amiért
vitéz lettem
Töltényünk
elfogyott, most bajonettek
viaskodnak. Ők küldenek halálba,
ritkítják sorainkat. Rémes hangok,
ágyúdörgés közepette gyilkoljuk
viaskodnak. Ők küldenek halálba,
ritkítják sorainkat. Rémes hangok,
ágyúdörgés közepette gyilkoljuk
egymást.
Ismeretlen az ismeretlent.
Mióta trombitahangra, rohamra
indultunk, nagy a füst és vérszag terjeng.
Félnénk, de most nincs idő félelemre.
Mióta trombitahangra, rohamra
indultunk, nagy a füst és vérszag terjeng.
Félnénk, de most nincs idő félelemre.
Egy cél
van. Egy közös feladat: ölni.
Mellettem bajtársam éppen leszúrják,
nyögve, hörögve leheli ki lelkét.
Mellettem bajtársam éppen leszúrják,
nyögve, hörögve leheli ki lelkét.
Vére a
ziháló küzdőkre fröccsen.
Nekem sikerül valakit átdöfnöm;
összecsuklik…szemei elszürkülnek.
Nekem sikerül valakit átdöfnöm;
összecsuklik…szemei elszürkülnek.
Az a
végső perc
Majd
amikor szokatlanul fagyos szél
süvít az utcán, s porhó kavarog,
s már mindenkit megőrjít a gonosz tél,
erőm cserben hagy. Érzem, meghalok.
süvít az utcán, s porhó kavarog,
s már mindenkit megőrjít a gonosz tél,
erőm cserben hagy. Érzem, meghalok.
Lehúzok
minden redőnyt, s a sarokban,
kedves fotelemben imádkozom,
jobban mondva az elröppenő nyolcvan
év néhány ismerős arca oson
kedves fotelemben imádkozom,
jobban mondva az elröppenő nyolcvan
év néhány ismerős arca oson
el lelki
szemeim előtt, pár furcsa,
összefüggéstelen képtöredék.
Minden zavaros lesz… kis idő múlva
összefüggéstelen képtöredék.
Minden zavaros lesz… kis idő múlva
rám
szakad tudatom teljes hiánya,
a nem-lét bágyasztó bizonyossága;
se hang, se fény…, helyettük csend, sötét…
a nem-lét bágyasztó bizonyossága;
se hang, se fény…, helyettük csend, sötét…
Azért jó
Azért
jó, ha az ember még igényes
s nem süllyed le a sötétlő posványba,
ha büszke tartással sétál a fényes
jegenyék között s nyitott a csodákra.
s nem süllyed le a sötétlő posványba,
ha büszke tartással sétál a fényes
jegenyék között s nyitott a csodákra.
Azért jó,
ha az embert megnyugtatja,
hogy sikerült határt szabni magának,
mert becstelen dolgait nem folytatja,
s végre először emelt fővel járhat.
hogy sikerült határt szabni magának,
mert becstelen dolgait nem folytatja,
s végre először emelt fővel járhat.
Azért
jó, ha az ember arra ébred,
hogy számára mégis csak jó az élet,
noha váratlan gondok mindig sújtják,
hogy számára mégis csak jó az élet,
noha váratlan gondok mindig sújtják,
de megrázza
magát s két lábon állva,
bizakodóan tekint a világba;
nem veszi kedvét se gazság, se csúfság.
bizakodóan tekint a világba;
nem veszi kedvét se gazság, se csúfság.
Bizonytalanság
Halálod
napját nem tudod előre,
csak annyi biztos: egyszer meg kell halnod.
Leengednek a kiásott gödörbe;
amit gyűjtögettél, mind itt kell hagynod.
csak annyi biztos: egyszer meg kell halnod.
Leengednek a kiásott gödörbe;
amit gyűjtögettél, mind itt kell hagynod.
Lélekben
felszállsz, Péternek bevallod
vétkeidet. Utána egyelőre
pihenhetsz, lazíthatsz, nincs semmi dolgod.
Szép márványlap kerül hosszú időre
vétkeidet. Utána egyelőre
pihenhetsz, lazíthatsz, nincs semmi dolgod.
Szép márványlap kerül hosszú időre
föléd;
ott várod a végső ítélet
rád vonatkozó paragrafusát,
miközben tested porhanyós húsát
rád vonatkozó paragrafusát,
miközben tested porhanyós húsát
férgek habzsolják
fel. Az örök élet
várat magára, rohannak az évek,
amíg él, ő sír vissza, hű kutyád.
várat magára, rohannak az évek,
amíg él, ő sír vissza, hű kutyád.
Csupán
egy pont
Ó Szépség, te majd megfogyott erőnket
visszaadva kiszabadítasz fojtó
magányunkból, ahol meggörnyedt háttal
állunk a falnál egymáshoz kötözve.
visszaadva kiszabadítasz fojtó
magányunkból, ahol meggörnyedt háttal
állunk a falnál egymáshoz kötözve.
Számunkra a fény csak egyetlen pontot
tesz láthatóvá, körülötte mindent
átláthatatlan sötétség burkol be.
Itt vagyunk; vágyunk nem érte el célját.
tesz láthatóvá, körülötte mindent
átláthatatlan sötétség burkol be.
Itt vagyunk; vágyunk nem érte el célját.
Régóta érezzük, valami nincsen
a helyén abban a lenti világban,
ahová tiltott utakon érkeztünk.
a helyén abban a lenti világban,
ahová tiltott utakon érkeztünk.
Tényfeltáró gépek segítségével
szorgoskodó, szárnytalanná vált angyal
összegzi jövendőnk alakulását.
szorgoskodó, szárnytalanná vált angyal
összegzi jövendőnk alakulását.
Édes
órák
Gyengéden
simogattam aranyszőrű
bárányomat. Ritmusosan nyöszörgött;
élvezte érintésem, a habkönnyű
léhaságban meztelenül eltöltött
bárányomat. Ritmusosan nyöszörgött;
élvezte érintésem, a habkönnyű
léhaságban meztelenül eltöltött
pásztorórát,
a kéjvágy tunyaságát,
a semmittevés gyönyörét, élvhajhász,
pazar teste örökös kívánságát.
Mint, aki újabb élmény után szaglász.
a semmittevés gyönyörét, élvhajhász,
pazar teste örökös kívánságát.
Mint, aki újabb élmény után szaglász.
Hasán
feküdt. Csillogó, fehér bőrén
nem volt egyetlen aprócska szeplő sem.
Úgy, ahogyan volt, izgatóan, pőrén,
nem volt egyetlen aprócska szeplő sem.
Úgy, ahogyan volt, izgatóan, pőrén,
magával
sodró gyönyörűségével
éreztette: (sem ma, sem a jövőben)
viszonyunkat nem úszom meg ép ésszel.
éreztette: (sem ma, sem a jövőben)
viszonyunkat nem úszom meg ép ésszel.
Egyre
feljebb
Fönn a
magasban magasabbra
mászunk, törekszünk fölfelé,
oda fel a kék magaslatra,
hogy eljussunk Nagy X elé.
mászunk, törekszünk fölfelé,
oda fel a kék magaslatra,
hogy eljussunk Nagy X elé.
A
csúcson ül; valamit rágcsál.
Élvezettel tömi magát.
Sorsunk dögkeselyűje átszáll
a völgy felett. Az éjszakát
Élvezettel tömi magát.
Sorsunk dögkeselyűje átszáll
a völgy felett. Az éjszakát
barlangban
tölthetjük. Reméljük,
ha mindenki összeverődik,
a főboszorkány is betoppan.
ha mindenki összeverődik,
a főboszorkány is betoppan.
Ha még
időben odaérünk,
ahol a lakománkat főzik,
az ördög se űzhet el onnan!
ahol a lakománkat főzik,
az ördög se űzhet el onnan!
Eltűnt
múltban
Én legtöbbször
már kristálytisztán látom
dolgaim összefüggését. Így gyakran
el is hiszem: ezen a nagyvilágon
valószínűleg nincsen bölcsebb nálam.
dolgaim összefüggését. Így gyakran
el is hiszem: ezen a nagyvilágon
valószínűleg nincsen bölcsebb nálam.
Olyankor
elfog a fenséges érzés,
s ugyanakkor titokzatosan, halkan
a mélységből feltolakodó kérdés,
hasonlóan, mint a szerelemféltés,
s ugyanakkor titokzatosan, halkan
a mélységből feltolakodó kérdés,
hasonlóan, mint a szerelemféltés,
nem hagy
nyugodni, álmaimat űzöm.
Visszakanyarodom az eltűnt múltba,
s emlékezem. Csak hosszú órák múlva
Visszakanyarodom az eltűnt múltba,
s emlékezem. Csak hosszú órák múlva
kapom
rajta magam: messze kerültem
a valóságtól, s bohón, lelkesülten
minden ajtót kulcsra zártam belülről.
a valóságtól, s bohón, lelkesülten
minden ajtót kulcsra zártam belülről.
Emlékképed
Te
maradsz az örök kérdőjel!
Te voltál megdicsőülésem:
szépséges arc, lágy emlékképben;
ma is vonzol varázserővel.
Te voltál megdicsőülésem:
szépséges arc, lágy emlékképben;
ma is vonzol varázserővel.
Soha nem
volt dolgom szebb nővel,
rejtélyedet még most sem értem.
Veled röpültem forgószélben,
sehol máshol nem létezőben.
rejtélyedet még most sem értem.
Veled röpültem forgószélben,
sehol máshol nem létezőben.
Többé
nem vagyok, aki voltam,
számomra csak egy Csillag fénylik
ott fenn. Azt bámulom félholtan,
számomra csak egy Csillag fénylik
ott fenn. Azt bámulom félholtan,
mert
régen érzem, s egyre jobban:
hiába élnék ezer évig,
élni már nem bírnék nyugodtan.
hiába élnék ezer évig,
élni már nem bírnék nyugodtan.
Gólyalábon
Amit mi
bárgyú fejjel javítgatnánk,
ők feltennék a feketelistára.
Amit különös gonddal dajkálgatnánk,
ők felkötöznék a bika szarvára.
ők feltennék a feketelistára.
Amit különös gonddal dajkálgatnánk,
ők felkötöznék a bika szarvára.
Mert
csak az okos, akinek van pénze
és van hatalma, a többi nem számít.
Igaz, a dolgot nem hagyhatjuk félbe,
be kell fejezni, bárki bármit állít.
és van hatalma, a többi nem számít.
Igaz, a dolgot nem hagyhatjuk félbe,
be kell fejezni, bárki bármit állít.
Kilenc
karjával ölel át a hindu
istennő, s néz, néz harmadik szemével.
Nekem, aki nem vagyok aranyifjú,
istennő, s néz, néz harmadik szemével.
Nekem, aki nem vagyok aranyifjú,
furcsának
hat ez az egész, s már bánom,
hogy idejöttem, inkább fönn az égen
futkosnék a nap körül, gólyalábon.
hogy idejöttem, inkább fönn az égen
futkosnék a nap körül, gólyalábon.
Ha
megidézzük
Az élet
örök tollpihés fészkében
Őt keressük. Eszményünket. Már régen
az Ő szava hív, irányítja léptünk.
Ha balsors üldöz, Ő a menedékünk,
Őt keressük. Eszményünket. Már régen
az Ő szava hív, irányítja léptünk.
Ha balsors üldöz, Ő a menedékünk,
és
védangyalunk szomorúságunkban.
Hozzá esengünk, ha kínzó gondunk van.
Csak az Ő segítségéért kiáltunk,
s Ő gyógyít meg, ha a vihart kiálltuk.
Hozzá esengünk, ha kínzó gondunk van.
Csak az Ő segítségéért kiáltunk,
s Ő gyógyít meg, ha a vihart kiálltuk.
Ő figyel
fel jajveszékelésünkre.
Keze cirógat és megmentésünkre,
az Ő szeme világít a sötétben.
Keze cirógat és megmentésünkre,
az Ő szeme világít a sötétben.
Ha
megidézzük, feltűnik, s ha éppen
végpercünk közelít lángpallosával,
véres párbajt vív értünk a halállal.
végpercünk közelít lángpallosával,
véres párbajt vív értünk a halállal.
Haláltáncunk
A bálban
agyontaposott cipők,
parfüm és izzadtságszag keveréke.
Agyunk már érti, mily gonosz idők
jönnek. Nemtörődömségünknek vége.
parfüm és izzadtságszag keveréke.
Agyunk már érti, mily gonosz idők
jönnek. Nemtörődömségünknek vége.
Csontvázaink
harangjátékai
csengnek-bongnak, miközben az alvadt vér
szánkra tapad. Mennyire drámai
a darabokra szakadó roppant tér!
csengnek-bongnak, miközben az alvadt vér
szánkra tapad. Mennyire drámai
a darabokra szakadó roppant tér!
Árnyaink
között fenn a tűzfalon
denevér szélesre tárt szárnya látszik.
Ebből adódik, itt az alkalom
denevér szélesre tárt szárnya látszik.
Ebből adódik, itt az alkalom
hogy
éjfél után, ha gyorsul a tánc,
a tumultusban az összerogyásig
keringőzhetsz; engem is ott találsz.
a tumultusban az összerogyásig
keringőzhetsz; engem is ott találsz.
Hang
nélkül
Most,
ahogy egyre jobban közelít
a vég, megjelensz álmaimban.
A régi láz hatalmába kerít;
minden, ami volt, újra itt van.
a vég, megjelensz álmaimban.
A régi láz hatalmába kerít;
minden, ami volt, újra itt van.
Egy
karfán ülsz, és mosolyod szelíd,
mintha kérdeznél, és rá nyíltan
csak egy szót várnál, a legelemibb
vággyal megtudni: miért sírtam?
mintha kérdeznél, és rá nyíltan
csak egy szót várnál, a legelemibb
vággyal megtudni: miért sírtam?
De
válaszom nem jön, szavam befagy
lelkembe. Amit érzek, benn marad.
Csak állok. Egyetlen hang nélkül nézlek.
lelkembe. Amit érzek, benn marad.
Csak állok. Egyetlen hang nélkül nézlek.
Vonulnak,
mennek, változnak a képek;
gyorsan eltolódnak a színfalak.
A karfán ülve már nem is te vagy.
gyorsan eltolódnak a színfalak.
A karfán ülve már nem is te vagy.
Civilizáltan
Az
idegent minden kutya ugatja.
Hiába jár leszegett fejjel, csöndben,
hiába nem néz se jobbra, se balra;
az ugatások mértéke nem csökken
Hiába jár leszegett fejjel, csöndben,
hiába nem néz se jobbra, se balra;
az ugatások mértéke nem csökken
az utca
végéig se. Elkíséri.
Valójában szeretne feleselni
velük, vicsorogva szemükbe nézni,
vadállatiasságát kifejezni,
Valójában szeretne feleselni
velük, vicsorogva szemükbe nézni,
vadállatiasságát kifejezni,
vagy a
kerítés mellett fel-le futva
ugatni rájuk és szájukba marni.
Ám akárhogyan vágyódik a múltba,
ugatni rájuk és szájukba marni.
Ám akárhogyan vágyódik a múltba,
ebből az
örömből most sem lesz semmi,
behúzott füllel, farokkal kell menni;
kultúrált embernek illik maradni.
behúzott füllel, farokkal kell menni;
kultúrált embernek illik maradni.
Hervadás
A
szomorúság öl. Kavargó felhők
gyülekeznek. A kertben a kopasz fák
ide-oda hajlanak; fénynek, nyárnak
nem látod többé megszokott, szép arcát.
gyülekeznek. A kertben a kopasz fák
ide-oda hajlanak; fénynek, nyárnak
nem látod többé megszokott, szép arcát.
A sok
megsárgult, halott fű mind megdőlt,
fekszik a sárban, ónos eső hullt rá;
az utolsó virágok is szétáztak.
Ez az ősz elcsüggeszt, félig ájulttá
fekszik a sárban, ónos eső hullt rá;
az utolsó virágok is szétáztak.
Ez az ősz elcsüggeszt, félig ájulttá
tesz,
kábán, tehetetlenül szemléled
a gyors változástól haldokló tájat,
és csömört érzel. Csók utáni vágyad,
a gyors változástól haldokló tájat,
és csömört érzel. Csók utáni vágyad,
szerelmes
érzéseid kialudtak.
Gyöngédség sem kell; az egyre gyanúsabb
lét mély, ingoványos talajra tévedt.
Gyöngédség sem kell; az egyre gyanúsabb
lét mély, ingoványos talajra tévedt.
Inkább
kokettálj!
Ha
affektálnék, egy cipőben járnánk;
kikenceficézném magam, s becsúsznék
inged alá, vagy ízes szádba bújnék,
mielőtt még nyafkán elsírdogálnád
kikenceficézném magam, s becsúsznék
inged alá, vagy ízes szádba bújnék,
mielőtt még nyafkán elsírdogálnád
rólam
szóló panaszaid. Ó, drágám,
ma ez túl sok! Ahelyett, hogy kiinnád
vélt szenvedéseid kelyhét, nem bánnám,
ha szép faroddal kokettálnál inkább.
ma ez túl sok! Ahelyett, hogy kiinnád
vélt szenvedéseid kelyhét, nem bánnám,
ha szép faroddal kokettálnál inkább.
Ne
szakadj el a tényektől! Bár kissé
igazad is van, az egész oly semmi.
Minden úgy hajlítható jobbra-balra,
igazad is van, az egész oly semmi.
Minden úgy hajlítható jobbra-balra,
ahogy
akarjuk: szörnyű dráma viccé
zsugorodhat, de ugyanúgy mákszemnyi
dologtól is felmászhatunk a falra.
zsugorodhat, de ugyanúgy mákszemnyi
dologtól is felmászhatunk a falra.
Kaleidoszkóp
Azok az
unalmas, téli misék
gyermekkoromban, s az ijesztő álmok.
Látni, hogy szád sarkából vér szivárog,
s anyámat amint a kádból kilép,
gyermekkoromban, s az ijesztő álmok.
Látni, hogy szád sarkából vér szivárog,
s anyámat amint a kádból kilép,
elcsúszik,
s szörnyen beveri fejét.
Ronda, halálfejes tetoválások
Alfréd karján, s hogy roppant rossz szag szállong.
A soha meg nem valósult izék.
Ronda, halálfejes tetoválások
Alfréd karján, s hogy roppant rossz szag szállong.
A soha meg nem valósult izék.
Mesekönyv
törpéi és hupikék,
hegyes sapkájukon vörös virágok.
Az épp kikelt s már futkosó csibék.
hegyes sapkájukon vörös virágok.
Az épp kikelt s már futkosó csibék.
Izmos
suhancok, könnyűvérű lányok,
akikről itt egy gyűrött, régi kép
nálam, amitől meghatódva állok.
akikről itt egy gyűrött, régi kép
nálam, amitől meghatódva állok.
Ki
számított rá?
Erős
fejfájása estére megszűnt,
de kínszenvedése látszott az arcán:
a ráncok elmélyültek, s az is feltűnt,
eléggé sápadt. Merev szemmel, bambán
de kínszenvedése látszott az arcán:
a ráncok elmélyültek, s az is feltűnt,
eléggé sápadt. Merev szemmel, bambán
nézett
maga elé. Ott a sarokban:
mozdulatlanul, szótlanul órákig.
Már éjfélre járt. Csak, amikor szóltam:
„Mama, jöjjön aludni!” látszott, ásít,
mozdulatlanul, szótlanul órákig.
Már éjfélre járt. Csak, amikor szóltam:
„Mama, jöjjön aludni!” látszott, ásít,
kikecmereg
székéből, s megfontoltan
elindul a vécé felé. „Segítsek?”
– kérdeztem, de nem válaszolt csak intett,
elindul a vécé felé. „Segítsek?”
– kérdeztem, de nem válaszolt csak intett,
az egyik
kezével, hogy gyorsan jöjjek.
Mire odaértem, a perzsaszőnyeg
előtt összeesett; úgy halt meg nyomban.
Mire odaértem, a perzsaszőnyeg
előtt összeesett; úgy halt meg nyomban.
Kísért a
múlt
Múltunk
elviharzott, de befolyása
még ott bujkál fájó zsigereinkben.
Baj van a reménnyel, baj van a hittel.
Összeroppantunk. Rácsok mögé zárva
még ott bujkál fájó zsigereinkben.
Baj van a reménnyel, baj van a hittel.
Összeroppantunk. Rácsok mögé zárva
mintha
kéklő egünk sose lett volna,
rémképeink között tengődve élünk.
Minden gyanús, minden kétséges, félünk,
reszketünk; kártyavárunk leomolva.
rémképeink között tengődve élünk.
Minden gyanús, minden kétséges, félünk,
reszketünk; kártyavárunk leomolva.
De
összedőlt ismert valóságunk is.
Semmi sincs a helyén. A régi rendet
kutatjuk, de már nincs; valami bugris
Semmi sincs a helyén. A régi rendet
kutatjuk, de már nincs; valami bugris
pofátlankodott
be szokott helyünkre.
Ha tiltakozunk, még neki áll feljebb,
fenyegetődzik: bunkósbottal üt le.
Ha tiltakozunk, még neki áll feljebb,
fenyegetődzik: bunkósbottal üt le.
Közös
ebéden
A
számhoz tolta édes-tejű mellét.
Bevallom, jól esett, és szopni kezdtem.
Lám, visszatért a pólyás kori emlék;
mindkettőnknek boldogságot szereztem.
Bevallom, jól esett, és szopni kezdtem.
Lám, visszatért a pólyás kori emlék;
mindkettőnknek boldogságot szereztem.
Lehunyt
szemekkel, teljes átadással
kortyoltam az anyatejet. Volt bőven.
Igen, e percben nem törődtem mással,
csak élvezetemmel és örömömmel.
kortyoltam az anyatejet. Volt bőven.
Igen, e percben nem törődtem mással,
csak élvezetemmel és örömömmel.
Míg
teste illatai körbefogtak,
forró tapintású bőre sugárzott,
és a csodás élmény gyönyörűsége
forró tapintású bőre sugárzott,
és a csodás élmény gyönyörűsége
járta át
minden érzékszervem. Áldott
másik mellén egy picurka majomnak
volt hozzám hasonló mámorban része.
másik mellén egy picurka majomnak
volt hozzám hasonló mámorban része.
Látszat
és valóság
Ha
túlterhelt emberarcokat látok,
mindkét lábam sajog, s aranycipőmben
rosszul érzem magam, de ne várd tőlem,
hogy bőgjek is! Ahhoz még nincsen könnyem.
mindkét lábam sajog, s aranycipőmben
rosszul érzem magam, de ne várd tőlem,
hogy bőgjek is! Ahhoz még nincsen könnyem.
Az okos
tölgy alatt ülök. Ott várok
kezemben filctollakkal és rajztömbbel
az árnyékba húzódva. Délidőben
mi mást tehetnék tompa agyvelővel.
kezemben filctollakkal és rajztömbbel
az árnyékba húzódva. Délidőben
mi mást tehetnék tompa agyvelővel.
Gömbölyű
szappanbuborékok szállnak
a szivárvány minden színében. Boldog
napok játékossága forog bennük.
a szivárvány minden színében. Boldog
napok játékossága forog bennük.
De ez
látszat; létünk egyre ocsmányabb,
elhibázott szerepünkben tetszelgünk,
bőrünkön halványlila hullafoltok.
elhibázott szerepünkben tetszelgünk,
bőrünkön halványlila hullafoltok.
Magasba
szállva
Totyakos
bánat és huzat
kötözködik velem. Elölről
kezdhetek mindent; lepedőmről
magasba visz az indulat.
kötözködik velem. Elölről
kezdhetek mindent; lepedőmről
magasba visz az indulat.
Magasba
szállva az utat
kutatom. A célt. Én, a földről
származó lény. Talán öröklöm
angyalhonom. Ma szárnyukat
kutatom. A célt. Én, a földről
származó lény. Talán öröklöm
angyalhonom. Ma szárnyukat
öltöm
magamra; kábulat
környékez. Nyelvem is kiöltöm
igyekezetemben, repülve.
környékez. Nyelvem is kiöltöm
igyekezetemben, repülve.
Örök
fényességbe kerülve
nincs többé morcos hangulat,
Isten tenyerében időzöm.
nincs többé morcos hangulat,
Isten tenyerében időzöm.
Már
nehezen
Nyolcvanon
felül már csak vagyogatsz;
az étel ízét, illatát nem érzed.
Rendszeresen fog el a halálérzet,
olyankor undorodva bólogatsz.
az étel ízét, illatát nem érzed.
Rendszeresen fog el a halálérzet,
olyankor undorodva bólogatsz.
Ha
vacsoráztál, még elmosogatsz,
de a tévét csak hébe-hóba nézed.
Korán fekszel le. Sajnos, gyöngeséged
szemmel látható. Senkit se fogadsz.
de a tévét csak hébe-hóba nézed.
Korán fekszel le. Sajnos, gyöngeséged
szemmel látható. Senkit se fogadsz.
Ajtódon,
ha váratlanul zörögnek,
meg se moccansz; némán lapulsz a csöndben,
s megkönnyebbülsz, ha végre továbbmennek.
meg se moccansz; némán lapulsz a csöndben,
s megkönnyebbülsz, ha végre továbbmennek.
Nagyobbik
lányod pontos időben jön.
Megállapodtatok a csütörtökben.
Ő látogat, s gondoskodik mindenről.
Megállapodtatok a csütörtökben.
Ő látogat, s gondoskodik mindenről.
Maszkjainkban
Ködszürke,
fény nélküli táj
kifolyt szemünk világa,
jó, hogy nem tudjuk, kikre vár
bálványunk tátott szája.
kifolyt szemünk világa,
jó, hogy nem tudjuk, kikre vár
bálványunk tátott szája.
Ma
kezdődik a maszkabál;
dereglyék sokasága
érkezik, a nép partra száll.
Felszálló angyal szárnya
dereglyék sokasága
érkezik, a nép partra száll.
Felszálló angyal szárnya
csapkod;
drága kristályokat
tör össze darabkákra.
Banális badarságokat
tör össze darabkákra.
Banális badarságokat
hallani.
Mi? Várakozunk,
várunk a vacsorára,
s valamit bambán motyogunk.
várunk a vacsorára,
s valamit bambán motyogunk.
Munkából
hazamenet
A
városszéli házak egyre szürkébb
háttérbe olvadnak bele. Az alkony
fénybemutatójának mára vége.
Belsejük már mély sötét, bár kívül még
háttérbe olvadnak bele. Az alkony
fénybemutatójának mára vége.
Belsejük már mély sötét, bár kívül még
itt-ott
megcsillámlik valami rajtuk:
egy nyitott ablak, tojásszínű balkon,
rossz tetőantenna haldokló fénye;
az ember sírni szeretne miattuk.
egy nyitott ablak, tojásszínű balkon,
rossz tetőantenna haldokló fénye;
az ember sírni szeretne miattuk.
Megyek a
kosz- és húgyfoltos aszfalton
hazafelé, napi robotom terhét
cipelve tagjaimban. Egy játékbolt
hazafelé, napi robotom terhét
cipelve tagjaimban. Egy játékbolt
előtt
rágyújtok, barnuljon a bajszom.
Zsebem mélyéről kiszedek egy zsebkést,
s magamba döföm. Lerogyok. Elég volt.
Zsebem mélyéről kiszedek egy zsebkést,
s magamba döföm. Lerogyok. Elég volt.
Neked
könnyű
Ha azt
szeretnéd, hogy legyen esélyünk,
gyöngeségünket nézd el Uram. Vétkünk
ne tartsd számon. Tégy úgy, mintha felednéd,
mint novemberi szélre bízott pernyét.
gyöngeségünket nézd el Uram. Vétkünk
ne tartsd számon. Tégy úgy, mintha felednéd,
mint novemberi szélre bízott pernyét.
Minden
közösen elkövetett bűnre
tedd a megbocsátás flastromát; gyűrd be
elnézően széles nadrágzsebedbe.
Ne legyen rossz pontunk, se éjjel rendre
tedd a megbocsátás flastromát; gyűrd be
elnézően széles nadrágzsebedbe.
Ne legyen rossz pontunk, se éjjel rendre
felbukkanó
lidérc, hogy meggyötörjön,
se kártyából vár, hogy fejünkre dőljön;
életutunkat ne kísérjen átok.
se kártyából vár, hogy fejünkre dőljön;
életutunkat ne kísérjen átok.
Nem
vagyunk haszontalan mákvirágok.
Neked könnyű, könnyed fejbiccenéssel
mindent helyrepofozhatsz, ha nem késel.
Neked könnyű, könnyed fejbiccenéssel
mindent helyrepofozhatsz, ha nem késel.
Öregesen
Alkonyodik.
Kinn ülök a falócán,
öreg fejjel, házunk előtt. Tanúm
az ég, a föld: mélázgatok egy nótán.
Ez nem is olyan különös falun.
öreg fejjel, házunk előtt. Tanúm
az ég, a föld: mélázgatok egy nótán.
Ez nem is olyan különös falun.
Két
strófája van. Az egyik eszembe
jut. Formálgatom ajkaim között,
de a másik nem akar a nyelvemre
jönni. Mérgelődöm. Csütörtököt
jut. Formálgatom ajkaim között,
de a másik nem akar a nyelvemre
jönni. Mérgelődöm. Csütörtököt
mond a
tudományom. Hiába minden!
Kis idő múlva már fel is adom.
Átváltok. Derülni kezdek egy viccen.
Kis idő múlva már fel is adom.
Átváltok. Derülni kezdek egy viccen.
Tegnap
hallottam. Komaasszonyom
mesélte, s hogy számat megédesítsem,
megkezdett almám tovább harapom.
mesélte, s hogy számat megédesítsem,
megkezdett almám tovább harapom.
Ötven
évvel később
Kormos-szürke,
lyukaktól ékes házak
nem mosódnak ki emlékezetemből,
se az egész méltatlan múlt. Nyeldeklőm
fel-le mozog, ha a gyilkos világnak
nem mosódnak ki emlékezetemből,
se az egész méltatlan múlt. Nyeldeklőm
fel-le mozog, ha a gyilkos világnak
képei
törnek elő: a sok vétlen
áldozat, letartóztatott mártírok
véres ábrázata, a kiállt kínok,
a halálrettegés órája. Érzem,
áldozat, letartóztatott mártírok
véres ábrázata, a kiállt kínok,
a halálrettegés órája. Érzem,
hogyan
szakadt sokakról a verejték,
amikor lázas ajakkal fohászuk
kétségbeesett szavait rebegték.
amikor lázas ajakkal fohászuk
kétségbeesett szavait rebegték.
Hiába.
Miközben égre emelték
tekintetüket, sóhajuk, imájuk
a hóhért csak vigyorgásra késztették.
tekintetüket, sóhajuk, imájuk
a hóhért csak vigyorgásra késztették.
Pokoljárás
Nagy
enyves tóba zuhanok le fentről;
minden percben mélyebbre süllyedek.
Pokolra szállok. Egyre közelebbről
látszó lángjai megnövekszenek.
minden percben mélyebbre süllyedek.
Pokolra szállok. Egyre közelebbről
látszó lángjai megnövekszenek.
Sikoltozó
holt lények párbeszéde
a kibírhatatlan hőségben, Engem
is magával ragad a csüggedésbe
torkolló valóság. Itt értelmetlen
a kibírhatatlan hőségben, Engem
is magával ragad a csüggedésbe
torkolló valóság. Itt értelmetlen
minden
remény, nem segít az imádság.
A kárhozottak vad zenebonája,
s a Szörny tágra nyílt torkából felszálló
A kárhozottak vad zenebonája,
s a Szörny tágra nyílt torkából felszálló
örök
füst fojtja el a hitet; vádló
lelkiismeretünk önmaga zárja
be mögöttünk Gyehennánk kapuszárnyát.
lelkiismeretünk önmaga zárja
be mögöttünk Gyehennánk kapuszárnyát.
Részvét
A hibás
élet tudja, mit beszél!
Szava fülsiketítően gyötör meg:
sokkal átlátszóbbnak tűnik minden baj
s keserűbbnek, de nem tudod, miért?
Szava fülsiketítően gyötör meg:
sokkal átlátszóbbnak tűnik minden baj
s keserűbbnek, de nem tudod, miért?
Egy-két
perc csak és már mindenre késő;
a sejtés elhagyott vackára iszkol.
Míg köldöködből a táj kivirágzik,
részvéttel néz rád a szomorú tündér:
a sejtés elhagyott vackára iszkol.
Míg köldöködből a táj kivirágzik,
részvéttel néz rád a szomorú tündér:
túl soká
bámultad a Keljfeljancsit;
mire feleszméltél, kiüresedtél.
Most árnyék kötéltáncoskodik benned.
mire feleszméltél, kiüresedtél.
Most árnyék kötéltáncoskodik benned.
Nem mész
tovább, mert már esteledik,
püspöklila tapétába temetnek,
és fű takarja majd el a satöbbit.
püspöklila tapétába temetnek,
és fű takarja majd el a satöbbit.
Sok
minden vagy
Neved
szerint hátul állsz az évkönyvben.
Nemed szerint hadba állsz az idővel.
Egyszerre vagy erőteljes s törékeny,
egyszerre vonz bizonyosság és kétely,
Nemed szerint hadba állsz az idővel.
Egyszerre vagy erőteljes s törékeny,
egyszerre vonz bizonyosság és kétely,
egyszerre
tör fel benned lelkesültség,
szelíd öröm, szomorúság, feszültség,
egyszerre látsz színes jövőt, rémálmot.
Te vagy, aki a teremtést formálod.
szelíd öröm, szomorúság, feszültség,
egyszerre látsz színes jövőt, rémálmot.
Te vagy, aki a teremtést formálod.
Te vagy,
aki királynőként uralkodsz:
lelkem mélyén fennkölt világot alkotsz.
Főd koronás, tested aranypalástban,
lelkem mélyén fennkölt világot alkotsz.
Főd koronás, tested aranypalástban,
szemed
körül kihívó mosolygás van.
Ki rád tekint, elvarázsolt és részeg,
feldúlt s zavart. Lesajnálkozva nézed.
Ki rád tekint, elvarázsolt és részeg,
feldúlt s zavart. Lesajnálkozva nézed.
Sorstársad
lettem
Szegény
tehén! Most értem meg, mit érzel!
Veled együtt a vágóhídra visznek.
Én is sorban állok; épp közelítek
a helyhez, ahol véres események
Veled együtt a vágóhídra visznek.
Én is sorban állok; épp közelítek
a helyhez, ahol véres események
játszódnak
le. Leölnek. Pár nap múlva
ott kínálják darabjaim a pulton
a vásárlóközönségnek. Friss húsból
válogatnak; gusztálnak, száz szem bújja
ott kínálják darabjaim a pulton
a vásárlóközönségnek. Friss húsból
válogatnak; gusztálnak, száz szem bújja
kitett
árcédulám, száz kéz forgatja
becsomagolt combomat, lapockámat,
hasam, hátam, veséim, tüdőm, májam.
becsomagolt combomat, lapockámat,
hasam, hátam, veséim, tüdőm, májam.
Aki
kinéz s elégedett az árral,
fizet értem és hazavisz szatyrában;
otthon megsüt, felfal, és száját nyalja.
fizet értem és hazavisz szatyrában;
otthon megsüt, felfal, és száját nyalja.
Szemben
az ágon
Szegény
madár, hogy fázik odakint,
szemben az ágon. Felborzolva tollát
ül és vár. Gyors szárnysuhogásait
nem hallani. Szemem merev szobrot lát.
szemben az ágon. Felborzolva tollát
ül és vár. Gyors szárnysuhogásait
nem hallani. Szemem merev szobrot lát.
Meddig
marad mozdulatlan pózában
az irgalmatlannak tűnő hidegben?
Fagyos szél dühöng, erős hófúvás van.
Csak ül, csak ül, pillanatig sem retten
az irgalmatlannak tűnő hidegben?
Fagyos szél dühöng, erős hófúvás van.
Csak ül, csak ül, pillanatig sem retten
a
fagyhaláltól. Látszik rajta, bírja
a nélkülözést, egykedvűen, szárnyát,
mind a kettőt jól magához szorítva
a nélkülözést, egykedvűen, szárnyát,
mind a kettőt jól magához szorítva
gubbaszt.
Ki tudja, vajon most mit érez?
Feje nem forog, nem emeli lábát;
ha földre zuhan, ott a macskáé lesz.
Feje nem forog, nem emeli lábát;
ha földre zuhan, ott a macskáé lesz.
Szerelmi
vallomás
Ha
megkérnéd a kezem, nem szabódnék,
de azért az is jó, hogy szeretődnek
tekintesz. Szeretlek. Nagy bolond volnék,
ha felhúzott orral elmennék tőled.
de azért az is jó, hogy szeretődnek
tekintesz. Szeretlek. Nagy bolond volnék,
ha felhúzott orral elmennék tőled.
Szeretlek.
Hajtogatom, és jól látom,
milyen jól esik neked. Bízol bennem.
Igen. Szeretlek, s ezen a világon
én szeretlek a legjobban, szerelmem.
milyen jól esik neked. Bízol bennem.
Igen. Szeretlek, s ezen a világon
én szeretlek a legjobban, szerelmem.
Látszik,
homlokod kisimul; örvendhetsz,
becéző szavaimban örömet lelsz.
Fogadj szót, nem bánod meg, légy vidámabb.
becéző szavaimban örömet lelsz.
Fogadj szót, nem bánod meg, légy vidámabb.
Ismerlek,
neked nem tesz jót a bánat!
Gyere, bújj ide mellém, két kezemmel
hadd dédelgesselek itt az ölemben.
Gyere, bújj ide mellém, két kezemmel
hadd dédelgesselek itt az ölemben.
Tapogatódzások
Óvatosan
csak az ujja hegyével
tapogatja le, amit lát az egyre
szűkebb térben. Megejti, milyen ferde
a legtöbb sík, és különösen éjjel,
tapogatja le, amit lát az egyre
szűkebb térben. Megejti, milyen ferde
a legtöbb sík, és különösen éjjel,
ha sötét
van, lesznek furcsák a tárgyak.
Olyankor bátrabban simítja végig
felületüket, bár a komor árnyak
körvonalai feszélyezik; félig
Olyankor bátrabban simítja végig
felületüket, bár a komor árnyak
körvonalai feszélyezik; félig
úgy
tűnnek, mintha valóságos formák
lennének. Akkor, mint a csiga csápja,
ujjai visszahúzódnak öklébe,
lennének. Akkor, mint a csiga csápja,
ujjai visszahúzódnak öklébe,
ám ebben
nincs semmi titokzatosság;
az üresség és a csönd fontossága
nyilvánul meg s egy hang eshetősége.
az üresség és a csönd fontossága
nyilvánul meg s egy hang eshetősége.
Taposómalomban
Zűrös
napok után nyugtalan éjek
suhannak a nagy semmiségbe. Várjuk,
hogy révbe jussunk, és gyermeki álmunk
beteljesülhessen, hogy kéz a kézben
suhannak a nagy semmiségbe. Várjuk,
hogy révbe jussunk, és gyermeki álmunk
beteljesülhessen, hogy kéz a kézben
oda
érkezhessünk, ahová vágytunk.
Az értünk jövő Béke fénykörébe,
a visszavonhatatlan messzeségbe,
ahol nyugalom vár és szép halálunk.
Az értünk jövő Béke fénykörébe,
a visszavonhatatlan messzeségbe,
ahol nyugalom vár és szép halálunk.
De egyre
jobban halasztódik minden,
a viharban szélcsendre nincs kilátás;
csak hajsza van, hogy végleg megőrjítsen,
a viharban szélcsendre nincs kilátás;
csak hajsza van, hogy végleg megőrjítsen,
csak
rémálmok, hogy zokogva ébredjünk.
Már elviselhetetlen a fejfájás;
hiába minden, hiába kesergünk.
Már elviselhetetlen a fejfájás;
hiába minden, hiába kesergünk.
Téli
viharban
Fenn az
ég szürke. Lenn a fák még barnák
és nyugtalanok; vad szél rázza őket.
Február vége van. Ma a felhőket
is elűzte a komor egyszínűség.
és nyugtalanok; vad szél rázza őket.
Február vége van. Ma a felhőket
is elűzte a komor egyszínűség.
Hideg
van. Szokatlanul hideg. Szükség
van meleg kabátra, sapkára, sálra,
s gyors lépteimre, nehogy lecibálja
rólam a szélvihar dühe egy nem várt
van meleg kabátra, sapkára, sálra,
s gyors lépteimre, nehogy lecibálja
rólam a szélvihar dühe egy nem várt
pillanatban
ruháimat, s itt álljak
először dideregve majd megfagyva
egy málladozó pesti háznak dőlve
először dideregve majd megfagyva
egy málladozó pesti háznak dőlve
mozdulatlanul,
mint közismert őre
a Pompeji kincstárnak, akit halva,
vulkánhamuba temetve találtak.
a Pompeji kincstárnak, akit halva,
vulkánhamuba temetve találtak.
Történelmi
leckék
Száz
csatakígyó röppen. Egymást ölve
hadakozik a két elszánt ellenség.
Egymást csonkítva, átszúrva, ledöfve.
Talán felismerjük. Ismert jelenség.
hadakozik a két elszánt ellenség.
Egymást csonkítva, átszúrva, ledöfve.
Talán felismerjük. Ismert jelenség.
Lovak
ágaskodnak, vagy jobbra-balra
nyargalnak; gazdájuk lóg a kengyelről.
Karja hiányzik vagy átlőve torka.
Maga sem akart tudni kegyelemről.
nyargalnak; gazdájuk lóg a kengyelről.
Karja hiányzik vagy átlőve torka.
Maga sem akart tudni kegyelemről.
Ugorjunk
néhány századot előre:
mint bábuk hullunk a géppuskazajban,
fejünk sisakban pattan le a földre,
mint bábuk hullunk a géppuskazajban,
fejünk sisakban pattan le a földre,
törzsünk,
nyak, láb, kar százezer darabban
repül fel az égbe: robbant a gránát,
egy kéz éppen a templomtornyon száll át.
repül fel az égbe: robbant a gránát,
egy kéz éppen a templomtornyon száll át.
Utolsónak
A fények
birodalmának utolsó
díszpolgára lettem. Mellemre tűzték
életművem jutalmául türkizkék,
gyönyörű jelvényüket, s a hasonló
díszpolgára lettem. Mellemre tűzték
életművem jutalmául türkizkék,
gyönyörű jelvényüket, s a hasonló
motívummal
díszített oklevélen
felsorolt érdemeimmel méltatták
a közel hatvan évig tartó munkát,
amit a fény őrzése érdekében
felsorolt érdemeimmel méltatták
a közel hatvan évig tartó munkát,
amit a fény őrzése érdekében
kifejtettem.
Már reszkető kezemmel
vettem át az iratot. Megtapsoltak.
Az elnök úr még néhány keresetlen
vettem át az iratot. Megtapsoltak.
Az elnök úr még néhány keresetlen
szóval
ecsetelte az elmúlt évek
gigászi harcát, (már nagy bajok voltak)
miközben csönd lett s kihunytak a fények.
gigászi harcát, (már nagy bajok voltak)
miközben csönd lett s kihunytak a fények.
Ünnepi
játék
Az ember
örömében,
ha hó hullik, megáll,
s kimondhatatlan kéjjel
hópelyheket kajál.
ha hó hullik, megáll,
s kimondhatatlan kéjjel
hópelyheket kajál.
Ajka
félig lefagyva
tátog. A friss, hideg
égből leszálló manna
jókedvvel tölti meg.
tátog. A friss, hideg
égből leszálló manna
jókedvvel tölti meg.
Játszik
az örök gyermek;
pufók arca pirul.
A fenyők nézegetnek
pufók arca pirul.
A fenyők nézegetnek
a
környék felvidul,
angyalok jönnek-mennek,
minden lámpa kigyúl.
angyalok jönnek-mennek,
minden lámpa kigyúl.
Ünnepnap
A
hullaház is sokkal derűsebb;
helyére kerültek a dolgok.
Nem szivárog a sok kékszínű seb,
kevésbé bűzlenek a gyomrok.
helyére kerültek a dolgok.
Nem szivárog a sok kékszínű seb,
kevésbé bűzlenek a gyomrok.
A torz
formák valóságszerűek;
megszelídül a betört homlok,
a zúzott térd, az eltolt izület,
az izomtól megfosztott csontok.
megszelídül a betört homlok,
a zúzott térd, az eltolt izület,
az izomtól megfosztott csontok.
Szinte
szépek. Valami csöndes béke
sugárzik róluk: a mozdulatlanság
nyugalma, és vér sem látszik sehol.
sugárzik róluk: a mozdulatlanság
nyugalma, és vér sem látszik sehol.
Lassan
mindent belep a szürke por,
az öröklétre szenderült bágyadtság:
az öntudatlan álmok szövevénye.
az öröklétre szenderült bágyadtság:
az öntudatlan álmok szövevénye.
Végelgyengülés
Mint
sebzett állat valahol az erdő
legmélyén, összehúzódzkodva vackán,
úgy nyögök fájó tagjaimtól pergő
patak mellett egymásra hordott szalmán,
legmélyén, összehúzódzkodva vackán,
úgy nyögök fájó tagjaimtól pergő
patak mellett egymásra hordott szalmán,
száraz
faleveleken, s alig élek.
Mint űzött vad, akit több vadász zargat,
s nincs éjjele, se nappala, csak hallgat,
magamba roskadok, gennyes fekélyek
Mint űzött vad, akit több vadász zargat,
s nincs éjjele, se nappala, csak hallgat,
magamba roskadok, gennyes fekélyek
lepik el
testem, fürge, falánk férgek
tömege rágódik rajtam, de ezt már
nem érzékelem, sőt azt sem, hogy péntek
tömege rágódik rajtam, de ezt már
nem érzékelem, sőt azt sem, hogy péntek
délután
van, mert megrontott a szempár.
Ijesztő gyorsan közeleg az alkony;
a kora reggel már nem talál talpon.
Ijesztő gyorsan közeleg az alkony;
a kora reggel már nem talál talpon.
Végső
búcsú után
A
halálról még sosem írtak
szebb szavakat. Első soráról
eszembe jut, mennyire sírtak,
akik hallották. Nagy, mély gyászból
szebb szavakat. Első soráról
eszembe jut, mennyire sírtak,
akik hallották. Nagy, mély gyászból
fakadt
minden gondolat benne.
Akiről szólt, már nincsen többé.
Itt nyugszik örökre, dérlepte
sírdomb alatt. Végleg a földé
Akiről szólt, már nincsen többé.
Itt nyugszik örökre, dérlepte
sírdomb alatt. Végleg a földé
lett
áldott, szép teste. Az ég fenn
beszürkült a szállongó ködben;
torkom szorongatja a kétely
beszürkült a szállongó ködben;
torkom szorongatja a kétely
s lelkem
palástolt fájdalmától
kibuggyanó, keserű könnyel
feltörő bűntudatom vádol.
kibuggyanó, keserű könnyel
feltörő bűntudatom vádol.
Döbbenet
Zavarodottan
álltak. Földre szegzett
tekintettel, mert álmélkodtak: semmi
sem jut eszükbe arról, ami történt.
Világos volt: ennél már kuszáltabban
tekintettel, mert álmélkodtak: semmi
sem jut eszükbe arról, ami történt.
Világos volt: ennél már kuszáltabban
nem
lehet átélni az elmulasztott
lehetőségek fájdalmát, a rosszra
forduló napok tartós sötétségét.
Tudták, hiába várnak megoldásra,
lehetőségek fájdalmát, a rosszra
forduló napok tartós sötétségét.
Tudták, hiába várnak megoldásra,
nem
lesz. Szorongásuk csak fokozódik.
Mind, amit eddig jónak tartottak, most
köddé válik és bizonytalansággá.
Mind, amit eddig jónak tartottak, most
köddé válik és bizonytalansággá.
Hallgattak.
Szerteszét guruló gyöngyök
fényét bámulták, földöntúli hangok
duruzsoltak kacérkodva fülükbe.
fényét bámulták, földöntúli hangok
duruzsoltak kacérkodva fülükbe.
Búcsúztató
A
halálharang kongatása közben
összeszorul a szívünk. Sírva állunk
a sír körül, s bizony hosszú idő kell
erőt venni magunkon. Jó barátunk
összeszorul a szívünk. Sírva állunk
a sír körül, s bizony hosszú idő kell
erőt venni magunkon. Jó barátunk
a pap
szerint ma fenn a fényözönnel,
lenn a sötét nyirokkal került szembe.
Ilyen a sors: a legnagyobb közönnyel
végzi végső búcsúnk; az örök rendbe,
lenn a sötét nyirokkal került szembe.
Ilyen a sors: a legnagyobb közönnyel
végzi végső búcsúnk; az örök rendbe,
s az
anyagba való felvételünket.
Amikor éveink számát sokallja,
két különváló részre oszlik lényünk:
Amikor éveink számát sokallja,
két különváló részre oszlik lényünk:
félig
angyalok, félig por leszünk, mert
a Kifürkészhetetlen így akarja;
de hogy miért, azt ésszel fel nem érjük.
a Kifürkészhetetlen így akarja;
de hogy miért, azt ésszel fel nem érjük.
Varázsgömb
előtt
Úgy
érzem, a legutóbbi időben
egyre inkább hiszünk jobbik felünknek.
Már feledésbe merült zeneművek
csendülnek fel; finom, metszett tükörben
egyre inkább hiszünk jobbik felünknek.
Már feledésbe merült zeneművek
csendülnek fel; finom, metszett tükörben
a
látszatok is valóságszerűek.
Itt állunk egy képzeletbeli körben,
s tökéletesre csiszolt drágakőben
gyönyörködünk. Ma egyre nagyszerűbbek
Itt állunk egy képzeletbeli körben,
s tökéletesre csiszolt drágakőben
gyönyörködünk. Ma egyre nagyszerűbbek
élményeink:
nagy titkos varázsgömbben
látjuk közeledő jövőnk, miközben
a föld jelen urai mind letűnnek.
látjuk közeledő jövőnk, miközben
a föld jelen urai mind letűnnek.
Helyettük
igazmondók, nyíltszívűek,
hűek, önzetlenek és lánglelkűek
jönnek közénk az ünnepélyes csöndben.
hűek, önzetlenek és lánglelkűek
jönnek közénk az ünnepélyes csöndben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése